Kipróbáltuk az Önök ízlését. 27 évük volt arra, hogy felépítsék a saját kultúrájukat. Így születtek a valóságshow-k, a szappanoperák, a Bundesliga-frizura, a pankráció, a Rómeó és Júlia musical, a gyermekszépségversenyek, Michael Flatley, világslágerek pánsípra és okarinára, a hitvány ejtőernyős Elvis-imitátorok, a makkos cipő és Richard Clayderman. Az Önök ízlése leszerepelt. Átvesszük az ügyet, és hozzálátunk a kármentéshez.
Puzsér Róbert és Horváth Oszkár rádióműsora, az Önkényes mérvadó hosszú évek óta ezzel a főcímmel indul, csupán az évek száma változik, hogy pontosan mennyi ideje is építi a magyar társadalom a saját kultúráját, ami az idézett silány termékekben ölt testet. A számláló az első magyar kereskedelmi televíziók megjelenésével kezdődött, „az ország kritikusának” is becézett Puzsér pedig egy nyilvános szereplésénél sem hagyja ki, hogy ne éljen kritikával a hazai médiatermékekkel, illetve a keletkezésükhöz vezető folyamatokkal szemben.
Ezeket a témákat és társadalmi jelenségeket vesézik ki időről időre az Önkényes mérvadóban is a különböző rádiócsatornákon – most éppen a Spirit FM-en – Horváth Oszkárral és társműsorvezetőkkel. Az Önkényes mérvadó saját definíciójuk szerint egy közéleti-közérzeti rádióműsor; önkényes, hiszen a szerkesztők maguk a műsorvezetők, tehát senki nem gyakorol hatást arra, hogy miről és hogyan beszéljenek, valamint mérvadó is, hiszen mind Puzsér Róbert, mind pedig Horváth Oszkár is markáns véleményt tud megfogalmazni, amihez tartják magukat.
Az éteri hullámokban elhangzottak most könyv formájában is testet öltöttek, hiszen idén jelent meg ugyanúgy Önkényes mérvadó címmel az a kötet, ami zanzásítva szemezget a több, mint 900 adás közel 2000 témájából és fűzi egy csokorba, egyfajta korképet adva a rendszerváltás utáni, elsősorban magyar, de néha az egész nyugat társadalmáról, önkényesen, mérvadóan, szubjektíven. Gyakorlatilag egy leirata azoknak a vitáknak, gondolatmeneteknek, amik az évek alatt az adásokban elhangoztak.
A könyvhéten Kilián László, veszprémi író beszélgetett az Önkényes mérvadó két szerzőjével
„Három évtizede tömény bosszankodás az, ami a médiában zajlik” – fogalmazta meg velősen Puzsér a véleményét a hazai médiatrendekről, amik ezek alapján nem is változtak sokat az elmúlt évtizedekben.
„A nyilvánosságot egy szűk médiaelit határozza meg és ők egymást hitelesítik, nem engednek be maguk közé senkit, aki kibeszélne ebből a diskurzusból. Ha ennek nincs kritikája, márpedig nincs, akkor az egy piaci rés, ahová mi bementünk” – mondta a kritikus az Önkényes mérvadó eredettörténetéről, hozzátéve, ha ők is a kilencvenes évek elején kezdik a rádiózást, lehet, hogy a saját műsoruk is csak komolytalankodásból állna, olyan klisékkel, amik megteremtik a műsorfolyamban a poén helyét, de ott valós vicc nem hangzik el, csupán a műsorvezető idegesítő röhögése jelzi, hogy itt most egy poén hangzott el.
Ennek azért is volt komoly esélye és azért néz ki manapság így a legtöbb tévé- vagy rádióműsor, mert amilyen műsorokat itthon meghonosítottak, azok egyszerű, külföldön már letesztelt formátumok voltak, önálló magyar gondolat nélkül, csupán másolatok.
Puzsér szerint nem igaz, hogy pusztán csak kiszolgálni lehet a közönséget, igenis kellő bátorsággal formálni is lehetne az ízlést, csak akkor ki kell beszélni a médiaelit diskurzusából, amit egyből betámadna ez a tömeg. Viszont erre vállalkoztak ők hosszú évek óta.
A most megjelent kötetről Puzsér műsorvezetőtársa, Horváth Oszkár beszélt bővebben. A könyv már formájában is rendhagyó, hiszen egy hetedikes tankönyvet imitál, amit ráadásul össze is firkált belül a nebuló.
Ami viszont a sorok közt van, az egy határozott kritikai attitűd fejezetekbe csomagolva a társadalomról, de érintik a 20. századi világtörténelmet, vagy éppen filmeket is, pro és kontra. „Nem igaz, hogy mindenben csak a hibát keressük. Általában tíz dologból egy tetszik, kilenccel viszont elégedetlenek vagyunk és ennek hangot is adunk. Nem azt nézzük, hogy kire van igény, hanem hogy minket mi zavar” – mondta Oszkár a Kossuth utcai beszélgetésen.
A beszélgetés után a két médiaszemélyiség hosszasan dedikálta is a könyveket a veszprémi közönségnek.
