Aki járt már a Bakony sűrűbb erdeiben tavasszal – és vszprémiként ki ne járt volna – az bizonyára ismeri azt az érzést, amikor a kanyargós ösvényeken egy kanyar után hirtelen megüti az ember orrát valami fanyar, kesernyés, de mégis zsenge illat. A medvehagyma egész Európában előfordul, de Magyarországon főleg a dunántúli erdőket kiváltképpen szereti.
Korábban a természetjárók április közepétől találkozhattak vele, viszont a klímaváltozás miatt egyre korábbi dátumra tolódik a szezonja, így pedig április végén már a medvehagyma virágzásáról beszélhetünk, ami egyben a növény búcsúja is az adott évtől.
Ilyenkor a levelei már nem olyan zsengék, íze valamivel kesernyésebb annál, amit fiatal korában kínál.
A medvehagyma nem védett növény, viszont szabályszerűen egy ember egy nap 2 kg-ot szedhet belőle. Viszont ez a mennyiség is elegendő ahhoz, hogy a konyhában több tucat módon lehessen felhasználni.
A medvehagyma lehet egyszerű fűszer is, de készítenek belőle krémleveseket, szószokat húsokhoz, vagy éppen a kísérletezőkedvűek pestót.
Ráadásul élettani hatása is különösen jó. Kedvezően hat a gyomorra, a bélrendszerre, krónikus hasmenés és szorulás ellen jó hatású, a szédülést, fejfájást enyhíti, a magas vérnyomást csökkenti, tisztítja a vesét és a húgyhólyagot, elősegíti a vizelet ürítését és tisztítja a vért.
Egy dologra viszont nem árt figyelni, ha valaki medvehagyma-szüretre adja a fejét: levele könnyen összetéveszthető külsőre a gyöngyvirágéval, ami viszont nem csak nem ízletes, de nagy mennyiségben még mérgező is. Viszont, ha máshonnan nem is, akkor illata elárulja a medvehagymát.
A kora nyári időjárás, ami a hidegfront előtt térségünkben uralkodott a medvehagyma virágzását is előrébb hozta. Ilyenkor pedig az apró fehér pontok úgy festik meg az erdőt, mintha zúzmarás lenne a talaj.
Fotós kollégánk Hárskút mellett kirándult és örökítette meg ezt a látványt, amit galériánkban megmutatunk. Ráadásul néhány kép különleges infratartományban készült, ezzel egy egészen más hangulatát adva az erdőnek.
