Akármilyen jól is lehet keresni profi sportolóként, a küzdőtéren töltött időszak sokkal rövidebb az azt követő „civil” életnél, és nincs a pénz, ami örökké kitartana. Főleg úgy, hogy amikor relatíve könnyen jön, akkor könnye(bbe)n is megy, hiszen van miből költeni, és ugyebár egyszer élünk, hát akkor élvezzük, ha megtehetjük. Ám óriási csapdába kerül, aki nem gondol a jövőre, és nem építi a sportpályafutása utáni egzisztenciáját.
Sokan szeretnének visszavonulásuk után is a sportban maradni, de ennyi edzőre nincs szükség. Egyébként is: jó játékosból nem feltétlen lesz jó edző. Akik egykor jól csinálták, nem biztos, hogy oktatni is jól tudják. Erre legjobb példa a labdarúgó Aranycsapat, melynek valamennyi játékosa leült a kispadra, de komoly eredményt csak a játékosként is legnagyobb, Puskás Ferenc ért el azzal, hogy a görög Panathinaikoszt bevitte a Bajnokcsapatok Európa Kupája döntőjébe, valamint Hidegkúti Nándor, aki az olasz Fiorentinával megnyerte a Kupagyőztesek Európa Kupáját. Lóránt Gyula görög bajnok lett a PAOK Szalonikivel, és egy évig edzette a német Bayern Münchent, de a bajorokkal nem nyert trófeát. Vezetőből még kevesebb kell, mint edzőből, és ez a hivatás nem szorosan kapcsolódik a szakmához, hiszen elsősorban szervezési, vezetési, irányítási feladatokat kell ellátni.
Egy időben a vendéglátás volt a sláger a visszavonult sportemberek körében. Sokan még aktív korukban támogatók segítségével szereztek egy büfét, kocsmát, kávézót vagy éttermet, ahová szívesen jártak be az egykori rajongók iszogatni és nosztalgiázni. Gebinben üzemeltették vagy olcsón megvásárolták, aztán vagy ment az üzlet vagy nem. Ráadásul nem könnyű munka egész nap a pultban állni, árut rendelni és pakolni, adminisztrálni, alkalmazottakra figyelni, és még hasznot is termelni. Szóval, ez sem jött be mindenkinek.
Bognár Péterrel készítettem portréinterjút négy és fél évvel ezelőtt. A Dödi becenévre hallgató egykori kiváló labdarúgó 112 alkalommal lépett pályára NB I-es mérkőzésen a Veszprémi SE és a Győri Rába ETO színeiben. A beszélgetés záró kérdése az volt, hogy: „Mi az, amit utólag máshogy csinálnál?” Válasza megfontolandó: „Tanulnék, főleg nyelveket, legalább egyet, de inkább kettőt. Ezt javaslom a mai fiatal futballistáknak is. Ha annak idején odafigyelek a tanulásra, akkor valószínűleg könnyebb lenne az életem, meg sok más egykori csapattársamnak is.”
Aki tanult, nem bánta meg. Dr. Fenyvesi Máté, a 76-szoros válogatott, Európa-bajnoki bronzérmes labdarúgó állatorvos lett, ahogy a háromszoros olimpiai bajnok tornász, dr. Magyar Zoltán, vagy a szintén olimpiai bajnok dr. Wladár Sándor, aki emellett 2017 óta a Magyar Úszó Szövetség elnöke. Az egykori veszprémi kézilabdázók között sok kiváló edzőt találunk. De néhányan a sportágtól távol is megtalálták a számításukat: dr. Oszlánczi András fogorvos, Cziráki Zsolt pedig sikeres építési vállalkozó lett.
Németh Attila, a VEDAC ügyvezető igazgatója irányításával egy veszprémi kísérleti fejlesztés indul a Társadalmi Innovációs Nemzeti Laboratóriumban az élsportolók sikeres továbbtanulásának elősegítése érdekében. Okos, előrelátó kezdeményezés. Nagy segítség az aktív pályafutásuk utáni időszakra gondoló sportolóknak. Adott a lehetőség, élni kell vele.
