Fél
évszázaddal ezelőtt a hazai televíziózás kezdetekkor még nem voltak minták, nem
volt mit követni, nekünk kellett felépíteni mindent, ki kellett találni az
alapokat – jelentette ki Vitray Tamás és Szinetár Miklós, akik a Magyar Televízió
történetének 50 évéről tartottak előadást a Kamera Hungária televíziós
fesztivál zárónapján, a VMK-ban. Az előadók szerint ma sablonok jellemzik a
televíziózást, beépültek a szokványos elemek. Ötven évvel ezelőtt még attól
volt érdekes egy műsor, hogy kik szólalnak meg, s azok minden arcrezdülésére
kíváncsi volt az ország.
Amikor
Magyarországon megjelent a televízió, ez volt szinte minden szórakozása az
embereknek. Mára háttér lett a televízió. Oda-vissza kapcsolgatnak a csatornák
között, és egyre kevesebben vannak, akik végighallgatnának egy színházi
közvetítésben egy Csehov monológot. Szinetár Miklós szavaiból inkább keserűség
tűnik ki, mint bizakodás. A versennyel, a kereskedelmi csatornák megjelenésével
minden megváltozott. Ma ordítás kell, villogás kell, dinamizmus és mellesleg
már az sem követelmény, hogy szép magyarsággal, tökéletes beszédtechnikával
szólaljon meg valaki a televízióban. Vitray Tamás egy személyes történettel is
szemléltette ezt a változást. Amikor amerikai kosárlabdázók érkeztek hozzá a
stúdióba, azt várták tőle, hogy harsányan, lendületes, szélsőséges
mozdulatokkal és felkiáltásokkal konferálja fel őket, amire ő akkor nem volt
hajlandó. Mert az nem én vagyok – fogalmazott. A nézők megszoktak, ismerik
Vitray Tamást, a megfontolt, komoly beszédstílusát, ha most egészen más
eszközökkel élne, hazugnak hatna, nem pedig eredetinek, akkor pedig elveszíti
hitelét.
Az MTV nagyjai úgy vélekedtek, hogy talán a legfőbb probléma, hogy
képtelenek vagyunk megújulni. Mindenütt ugyan azokat a sablonokat látjuk,
valóságshowkat megvásárolt licence lapján, de ha jobban megfigyeljük, még a
filmekben is, kiszámíthatóan, ugyan ott és ugyan úgy dördülnek el a lövések.
Joggal merül fel a kérdés, hogy ha ma ennyire szabadon történik minden a
médiában, ha ma már kiveszőben vannak a régi televíziós hagyományok, akkor
tanítható e egyáltalán ez a szakma. A műsorvezető kérdésére Vitray és Szinetár
Miklós egyaránt úgy vélekedtek, hogy az alapok, trükkök és fogások igen. Mert a
televíziózás egy szakma, aminek alapjait 50 évvel már lefektették. Akkor
előttük még nem voltak minták, nem volt mit követni, ebből a szempontból
nehezebb volt a dolguk. Végül is sok minden változik, mégis van, ami ugyan az
marad. 
