Február másodika Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe, a népi hiedelem szerint pedig ha ezen a napon a medve téli álmából felkelve és a barlangból kibújva meglátja árnyékát, inkább gyorsan visszamenekül szenderegni, mert még hosszú lesz a tél. Ám ha napsütés helyett zimankó fogadja, a tél hamarosan véget ér: csak úgy tesz, mintha még nagyon maradni akarna, de valójában a hó, a hideg, a fellegek és a förgetegek a búcsút takarják, egy utolsó kacérkodást. Ilyenkor a medve is kint marad, mert tudja, nemsokára jön a tavasz.
Modern műszerek és meteorológiai fejlődés ide vagy oda, a népi bölcsességbe és az állatokba vetett hit még nem veszett ki belőlünk: a legtöbb állatkertben 2024-ben is kitüntetett figyelmet kapnak a macik ezen a napon.
Nincs ez másként a veszprémi zooban sem, ahol évtizedes hagyománya van a medvelesnek: ezúttal a Simonyi Általános Iskola 3/a és 4/b osztályosai látogattak ki az intézménybe, hogy versekkel és énekkel, no meg egy-egy finom gyümölcstortával köszöntsék az észak-amerikai Yellowstone Nemzeti Parkban őshonos fekete macikat. Utóbbiak végül még álmos szemekkel, de meg is jelentek, aztán némi töprengés és vonakodás után – hiszen az időjárás meglehetősen csalafinta volt ezen a napon, egyik pillanatban sütött a nap, a másikban elborult az ég – úgy döntöttek, mégsem mennek vissza a barlangba: egy kis nyújtózkodás, vakaródzás és reggeli torna után nekiláttak a gyümölcstorták elfogyasztásának a gyerekek nagy örömére, akik Csizmadia Károly zoopedagógustól azt is megtudhatták, őseink állatbőrbe bújt istenekként tisztelték a medvéket, s úgy vélték, az ezen a napon született bocsok a természet újjászületését jelképezik.
Az állatkertben egyébként nem csak a medvék háza táján volt nagy a sürgölődés: Török László igazgatótól megtudtuk, a téli időszak sem telik eseménytelenül, a zoo 800 lakójáról ilyenkor is gondoskodni kell, főleg a melegigényes állatok igényelnek több törődést. Emellett készülnek már a tavaszra is: zajlik a kifutók felújítása, festése, a talajcsere.
