A régészek már 2018-ban felfedezték, de csak az idei év szeptemberében nyílt lehetőség arra, hogy elkezdjék feltárni Nagyvázsony határában talált sírépítményt, aminek korát valamikor a 300-as évek második felére teszik. Sőt, a kutatók már azt is tudni vélik, hogy egy római mércével mérve is gazdag család temetkezési helye volt, ez, valamint néhány másik lelet pedig egyre inkább arra tereli a történelemtudományt, hogy ideje lenne átgondolni azt, amit eddig Pannónia provinciáról gondoltunk.
Hogy pontosan miért is, arra csütörtök délelőtt adták meg a választ a helyszínen a Magyar Nemzeti Múzeum munkatársai és régészei, akik a sírépítmény mellett tartottak sajtótájékoztatót.
Ezen Dr. Virágos Gábor, az MNM régészeti főigazgató-helyettese elmondta, hogy feltárásaikat újabban kifejezetten tudományos kutatásokra alapozzák, éppen ezért az országban tíz tématerületet határoztak meg, a nagyvázsonyi ezek közül a Seuso 2.0.-projekthez kötődik, amelynek fő célkitűzése Pannonia provincia, benne a Balaton-felvidék és a közvetlen környezetének feltérképezése, különös tekintettel a késő római birodalmi elit lakhelyeinek azonosítása.
A projektben rész egyébként rész vesz a veszprémi Laczkó Dezső Múzeum és a pécsi Jannus Pannonius Múzeum is. Mindkét intézmény részéről az igazgatók, Péterváry-Szanyi Brigitta és Bertók Gábor az együttműködés fontosságát emelték ki, amivel új szintre lehet emelni azt, amit az egykor itt élő rómaiakról megtudhatunk.
A most feltárt síremlék egy 13x7 méteres, kétosztatú téglalap alakú épület, aminek valószínűleg volt egy felső szintje is. A sírkamra központi eleme a nagyjából 0.8 méter magas pódiumon elhelyezett, homokkőből faragott kétrészes szarkofág volt. Ettől délre négy, téglákból egyidőben épített sírhely töltötte ki a teret, ezeket viszont már kifosztották, csak egy emberi koponya került elő, valamint néhány római érme és valószínűleg egy ládikát díszítő rézötvözet veret.
Ezt dr. Péterváry Tamás, az MNM Nemzeti Régészeti Intézetének régésze, az ásatás vezetője és Győrffy-Villám Zsombor, a Janus Pannonius Múzeum régésze, az MNM NRI feltárásának szakmai munkatársa ismertette a helyszínen.
„A sírépítmény Pannonia provincia északi felében egy eddig ismeretlen típust képvisel, legközelebbi párhuzamai a Baranya vármegyében feltárt kora keresztény sírépítmények között keresendők. A nagyvázsonyi hely különlegessége, hogy a feltárt sírépítménytől közvetlenül nyugatra egy hasonló kiterjedésű és felépítésű mauzóleumot is azonosítottunk, melynek teljes feltárására a következő évben kerülhet sor.” - mondta Győrffy-Villám Zsombor.
A régészek azt is hozzátették, hogy a most megtalált építmény tulajdonosa vélhetően egy gazdag római család volt. Mivel a közelben egy már akkor is létező kereskedelmi út haladt, valószínűleg ebből volt a család bevétele, ami római mércével nézve is jelentős vagyont jelentett. Ez pedig felülírja azt, amit sokan gondoltak eddig Pannónia tartományról, miszerint kifejezetten egy határvédő vidék volt csak a Római Birodalomban. Sokkal több jel utal arra, hogy egy gazdag, az egész birodalom gazdaságában meghatározó vidék volt az, ahol ma élünk.
A kutatás létrejöttét segítette Nagyvázsony Önkormányzata, illetve a Veszprém-Balaton 2023, Európa Kulturális fővárosa minipályázatán nyert anyagi forrás révén a Fekete Sereg Ifjúsági Egyesület.
