„Valamikor a XV. század fordulóján egy Polonus Vorsitus nevű lovag milánói otthonában kedélyesen bort iszogatott. Ám alig fogyasztott pár pohárral az italból, egyszer csak tüzet kezdett hányni, a testét pedig minden előjel nélkül felemésztették a lángok. A lovagból mindössze egy kupac hamu maradt.” – Ez a néhány sor nem egy Stephen King regényből való, hanem Thomas Bartholini, dán orvos Historiarumm, Anatomicarum, Rariorum című művéből. A középkori doktor ebben gyűjtötte össze azokat a szokatlan anatómiai és klinikai eseteket, amelyekkel élete során találkozott. De haladjunk tovább a korban!
Egy XVIII. századi beszámoló szerint Nicole Millet nevű fogadós úgy talált rá párja holttestére a hálószobában, hogy az szénné égett, csupán pár csontja, a koponyája és a lábai maradtak épen. Valamiért viszont a holttest környezetében lévő tárgyak nem égtek meg, pedig állítólag még egy szalmaágy is volt mellette.
1951-ben Mary Reeser floridai házához megérkezett a bejárónője, hogy átadja neki az aktuális postát. A házba viszont nem tudott belépni, mert a kilincs valamiért tűzforró volt. Végül a rendőröknek sikerült bejutni, ahol megdöbbenve látták, hogy az idős hölgy kedvenc karosszéke helyén egy hamukupac van, benne pedig még fel lehetett fedezni egy emberi lábszárat, gerincoszlopot, valamint egy koponyát, ami viszont egy teáscsésze méretére zsugorodott össze. A szoba berendezése viszont itt is ép volt, kivéve a széket és alatta a szőnyeget, ami megperzselődött.
Hogy pontosan milyen következtetésre jutottak a tűzoltók és a halottkémek, azt hamarosan eláruljuk, de előtte itt van egyeset a közelmúltból, ami ráadásul Veszprémtől nem messze, Felsőörsön történt.
1992 Szilveszter éjjelén azzal hívták fel a veszprémi múzeum igazgatóját – akkor Praznovszky Mihály vezette az intézményt – hogy a felsőörsi telephelyen tragikus haláleset történt. Az ügyeletben lévő őr tűzben meghalt, az eset furcsasága viszont ebben az esetben is az volt, hogy, hogy az épületben a férfi testén és a széken kívül másban nem esett kár. Neki is a lábszárain kívül az egész teste elszenesedett. Azon kívül, hogy az idegenkezűséget kizárták a nyomozók, a megoldáshoz ebben az esetben sem kerültek közelebb.
Az ominózus felsőörsi szék és a múzeumigazgató (forrás: Veszprém Megyei Napló)
De vajon mi állhat ezeknek a furcsa eseteknek a hátterében, ami összekapcsolja a Föld különböző pontjain, különböző történelmi korokban élő embereket, valamint az ő halálukat?
A tudománynak egyértelmű válasza nincs rá, éppen ezért ezt az űrt betöltve a halálesetek körül megjelentek a határtudományok képviselőinek magyarázatai is. Ezek pedig kivétel nélkül egy irányba, a spontán emberi öngyulladás felé mutatnak.
A jelenséget nem a modern science fiction hozta el, ahogy a korábban bemutatott középkori leírások is bizonyítják. Az elmúlt 300 évből körülbelül 200 olyan esetet dokumentáltak, ahol emberek úgy égtek el, hogy látszólag a tűznek nem volt forrása. Erre még lenne is néhány magyarázat, viszont a kísérteties eseteket összekapcsolja az a még rejtélyesebb tény is, hogy a testek környezete az esetek többségében érintetlen maradt, ez pedig ellentmond mindannak, amit tűz természetes terjedéséről ismerünk.
Lehetséges magyarázatokból nincs hiány. A következőkben nézzük meg ezeket, kezdve a spirituális vonaltól eljutva egészen az FBI hivatalos következtetéséig.
A spontán öngyulladáshoz hasonló jelenségekről a Biblia is ír, ahol Isten villámaként beszélnek arról, amikor az Úr égből küldött tűzzel bünteti meg és változtatja hamuvá a bűnösöket.
Ifj. Jacob Jacobsz de Wet: Szodoma és Gomorra lángokban (1680.)
Valahol a határtudományok és az orvosi megfigyelések közt lebeg az az elmélet is, ami az indiai jógik egyik állítólagos képességén alapul. Ezek szerint az ember el tud jutni olyan meditatív állapotba, amikor önmaga tudja befolyásolni testének hőmérsékletét. Az elmélet szerint a spontán öngyulladás során valamiért óhatatlanul ilyen állapotba esnek és tönkremegy az áldozatok hőközpontja, ez okozza a gyulladást.
A XX. század elején volt egy elmélet, ami azt taglalta, hogy ezek az esetek összefüggenek az alkoholfogyasztással. Azaz a vérben megemelkedett alkoholszint egy dühroham esetében némely esetben ahhoz vezethet, hogy az ittas áldozat egyszerűen felgyullad. Ezt persze azóta megcáfolták.
Egy sokkal földhözragadtabb elmélet szerint semmilyen természetfeletti nincs abban, ha spontán felgyullad valaki, csupán egy máig ismeretlen kémiai reakció zajlik le a testben. Ennek a lényege, hogy az ember szervezetében lévő víz hidrogénre és oxigénre bomlik, előbbi lángra kap, amit az oxigén táplál, az ember teste pedig egy láncreakciószerű folyamatban sejtről sejtre emésztődik fel. Ezt olyan gyors folyamatként vizionálják, ami magyarázat lehet arra, hogy a környezet miért nem gyullad ki a test körül.
Van olyan elmélet is, ami eme titokzatos jelenséget egy másik ismeretlen tényezővel, konkrétan a gömbvillámmal magyaráz meg. Ez a lehetőség egyébként a felsőörsi esetnél is felmerült, de miután a gömbvillámok mivoltjára sincs egyértelmű megállapítás, ez is megmarad a határtudományok szintjén.
Létezik egy másik magyarázat is, ami viszont már túllép az eddigi természetfeletti fejtegetéseken, olyannyira, hogy kísérlettel is bizonyították működőképességét. Kanóceffektusnak nevezték el azt, amikor egyes szélsőséges esetekben az emberi test egy gyertya kanócához hasonlóan viselkedik. Ehhez az kell, hogy valami felszakítsa az emberi bőrt, az alatta húzódó zsír pedig felszívódjon az ember ruhájában, ami, ha lángra kap egy szikrától, vagy például egy égő cigarettától, okozhat olyan jelenséget, amitől az emberi test egy égő gyertyához hasonlít kanóccal.
Az elméletet disznótesten tesztelték is, ahol öt óra alatt valóban hamuvá váltak még az állat csontjai is. Ehhez körülbelül 1000-1300 fokra van szükség, az emberi testet is ilyen hőfokon hamvasztják el, hogy a csontok is porrá válljanak. Hogy miért nem kap lángra eközben a szoba többi része, azt azzal magyarázzák, miszerint a tűz felfelé terjed, olyan pedig lehetséges, hogy miután elégett az, ami táplálta, egyszerűen kialszik.
Az viszont kevésbé megmagyarázható, hogy a szerencsétlen felgyulladt emberek miért nem kiabáltak soha segítségért, csak csendben tűrték, hogy a forróság eleméssze őket.
Mindenesetre erős gyanúval kell illetni minden olyan elméletet, ami ezzel az állítólagos jelenséggel foglalkozik. Már csak azért is, mert a beszámolók mindegyike olyan áldozatokról szól, akik otthonukban, egyedül kaptak lángra, tanú jelenléte nélkül. Márpedig a mai modern korban a nagyszámok törvénye alapján szinte elképzelhetetlen, hogy hogyan nem történt még egy olyan eset sem, amit nem vett filmre legalább egy kamera.
Nyitókép: Nicolas Bruno
