Vasárnap reggel, bő másfél órával a merülése után megszakadt a kapcsolat egy turistákat szállító tengeralattjáróval a Kanadai Újfoundland közelében. A jármű az 1912-ben elsüllyedt legendás hajó, a Titanic roncsaihoz szállított utasokat – a hajómaradványok 3,8 kilométer mélységben pihennek az óceánfenéken, hatszáz kilométerre Újfundland partjaitól.
A Titanic roncsa egy 2004-es fotón. A hajót 1985-ben találták meg. (Fotó: NOAA/IFE/URI)
Az üzemeltető OceanGate Expeditions 250 ezer dollárért, átszámítva 85 millió forintért visz utasokat a tragédia helyszínére. Tengeralattjárójuk – amit stílszerűen, ám a rossz ómennel mit sem törődve Titánnak neveztek el – négyezer méteres mélységig képes merülni, és általában nyolcnapos expedíciókra hajózik ki a Titanic roncsaihoz.
A BBC-nek nyilatkozó szakértők szerint a rádiókapcsolat megszakadása meglehetősen szokatlan eseménynek számít, ráadásul a Titánon a legmodernebb fedélzeti számítógépek figyelik a kritikus jelentőségű adatokat, és azonnal tájékoztatják a legénységet, hogy még időben be tudjanak avatkozni, és visszatérhessenek a felszínre. A hajó indulásakor 96 órára elegendő oxigénnel rendelkezett, e sorok írásakor azonban már 48 óra eltelt az eltűnése óta, és ahogy erre a szakértők is rávilágítottak, ha az utasok pánikba esnek, az oxigén jóval hamarabb elfogy. Márpedig minden ok megvan a pánikra: a hajó minden bizonnyal az óceán fenekén rekedt, képtelen önerőből felemelkedni. Nincs mentőkabin, nincs lehetőség elhagyni a fedélzetet, ekkora mélységben ugyanis a nyomás azonnal összeroppantaná az embert.
Az eltűnt tengeralattjáró, a Titan (fotó: OceanGate)
A Titánon ezúttal öten utaztak. Az eltűnt tengeralattjárót felkutatni nem egyszerű feladat: a keresést az utolsó ismert koordinátától – a Titanic roncsaitól nem messze – kiindulva kezdték meg, és elsősorban szonárral végzik. Ez azonban olyan, mintha tűt keresnének a szénakazalban: amikor a Titanic 1912-ben elsüllyedt, a hajótest kettétört, a törmelék pedig több négyzetkilométeres körben szóródott szét, az óceánfenék tehát tele van kisebb-nagyobb tárgyakkal – ezek között kellene észrevenni a Titánt, ha egyáltalán valóban ott van. Az idő pedig vészesen fogy – a legénységnek szerda reggelre már csak kevesebb, mint harminc órára elegendő oxigénje maradhatott.
