Ha elfogultsággal vádol az olvasó, vállalom. Számos szerkesztőségben dolgoztam újságírói pályafutásom során, de a laptulajdonosok között nagy fölénnyel listavezető dr. Horváth Balázs. Nincs okom a mostani „istenítésére”, hiszen tizenhét éve már nincs köztünk. Mindössze 63 éves volt, amikor elragadta a gyógyíthatatlan betegség a rendszerváltó politikust, az első szabadon választott kormány belügyminiszterét.
Az 1994. évi választások közeledtével az akkori médiaviszonyok ismeretében a koalícióban hatalmon levő Magyar Demokrata Fórum alapító tagja, egyben Veszprém megyei elnöke szükségét látta egy városi hetilap megalapításának, melyben torzítás mentesen megjelenhet a a politikai jobboldal véleménye. Így jött létre a Reguly Alapítvány kiadásában és jelent meg először február 6-án a Veszprémi Vasárnap, amely szeptembertől a terjesztési területének bővítése miatt felvette a Veszprém Vármegye nevet.
Egy felejthetetlen emlék: találkozás Michael Schumacherrel a Hungaroringen
Fenyvesi Ottót kérte fel főszerkesztőnek – szakmailag és emberileg jobb választást el sem lehetett volna képzelni. Olyan egykori kiváló újságírók alkották a szerkesztőség alapcsapatát, mint Balogh Ödön, Hamar Imre, Józsa Benő, Pethő László, Pákovics Miklós és Penovác Károly fotóriporter, valamint olyan fiatal tehetségek, mint Varga Róbert, Angyal Zoltán és Barbalics Beáta. Jómagam kezdetben szerkesztőként, majd főszerkesztő-helyettesként tettem a dolgomat. Volt a szerzők között egy ismeretlen név is – Papodi Éva… Utólag elmondható, ő dr. Horváth Balázs volt, aki időnként egyedi stílusban odamondogatott a helyi politikai élet vezetőinek. Persze, azonnal elkezdtek nyomozni, hogy ki lehet az a Papodi Éva és sorba kérdezték a lapnál dolgozókat. „Ha kérdezik, mondjátok azt, hogy egy szőke, nagymellű pesti újságíró” – mondta a stábnak egy huncut mosoly kíséretében.
Egyszer lapzártakor kopogtak a szerkesztőség bejárati ajtaján. „Szabad” - mondta valamelyikünk, majd résnyire kinyílt az ajtó, és Balázs bedugta a fejét. „Nem zavarok?” - kérdezte. „Nem, dehogy” – válaszolta Fenyvesi Ottó. „Biztosan nem zavarok?” - kérdezte nyomatékosan a lap tulajdonosa. El tudja képzelni ma valaki, hogy egy laptulajdonos lapzártakor engedélyt kér, hogy beléphessen a szerkesztőségbe?…
Az utolsó lapszám címoldala
Balázs rendszeresen bejárt közénk. A sokszor a késői órákba nyúló beszélgetéseken egy rendkívül művelt, tájékozott, intelligens, mély érzésű és remek humorú embert ismerhettünk meg benne. Igazi úriember volt. Nem hibátlan, ahogy egyikünk sem, de ezt elhomályosították a jó tulajdonságai.
A választási eredmények következtében az anyagi forrását elvesztő lap megszűnésekor a szerkesztőség törzsgárdája szomorúan zárta le szakmai pályafutásának ezt a rövid, mindössze egy éves, de annál kellemesebb időszakát. Már a Napló konkurenseként létrehozott megyei napilap, a Pannon Napló vezető szerkesztője voltam, amikor egy szürke hétköznapon kopogtak az irodám ajtaján. Balázs volt az, a kezében a Veszprémi Vasárnap/Veszprém Vármegye bekötött példányaival. Amikor megköszöntem a ritka figyelmességet, azt válaszolta, hogy: „Nem tartozol köszönettel, én köszönöm a munkádat!” Ahogy már említettem: dr. Horváth Balázs igazi úriember volt.
