Képzeletbeli időutazásra invitálta a Művelődéi Ház előtti parkban az összegyűlt ünneplőket Czaun János, aki 93 évet repült vissza az időbe és felidézte az akkori eseményeket, 1917 májusát, és az akkor elesett hősökre emlékezett.
Gyulafirátóton 1938 óta áll az emlékmű, amely negyven elesett hős emlékét őrzi, bár a kőoszlopok akkori készítők nem tudták, hogy az áldozatok száma kétszerese lesz majd annak, amit akkor hittek – fogalmazott Czaun, majd az áldozatok felsorolása után rámutatott, nemcsak a helyiek déd- ük-és nagyszüleiről emlékeznek meg, hanem azokról az apákról és anyákról, akiknek gyermekei a háborúba mentek.
Czaun János
- Ha csak a számokat nézzük, azok száraz adatok. Hősök voltak és hősök voltak azok is, akik a szívükből egy darabot kitépve engedték el szeretteiket harcolni. Minden hősünkre emlékezünk ilyenkor. Az emlékműre nézve kötelességünk nekünk, rátótiaknak arra gondolni, hogy áldozatuk nem volt hiábavaló. Küzdjünk meg mi is ezért, hogy méltóak legyünk őseink eszméihez, küzdjünk meg egy új Magyarországért – zárta ünnepi gondolatait az alpolgármester.
A Gyulaffy Általános iskola diákjainak szavalatait valamint a Bakonyerdő Pávakör énekeit-dalait hallgatta meg a közönség, majd elhelyezték az emlékezés virágait és koszorúit az emlékműnél.
