A Művészetek Háza igazgatója, Grászli Bernadett köszöntötte elsőként a megjelenteket. A kiállítást ünnepélyesen Can Togay nyitotta meg, aki mintegy elfogult barátként mesélt a művészről. Ahogy fogalmazott, sajnálatos, hogy a posztumusz kiállítását kell megnyitnia.
A barátság, mely a hetvenes évekre nyúlik vissza, egyben munkakapcsolat is volt. Ahogyan Can elmondta, Kovács műveivel a mai napig ismerkedik. Kifinomult ízlésű, nyitott gondolkodású, ösztönös arányérzékű, különleges humorú, eredeti művész volt.
Can és Kovács egy olyan időszakban ismerkedtek meg, melyet azóta is sokan, sokféleképpen emlegetnek. Can szerint az a legtalálóbb megfogalmazás, hogy a tilos művészetet képviselték.
Kovács Endre 1974-es disszidálása után eltávolodtak útjaik. Amikor a fotóművész visszatért az országba, Can épp Finnországban élt, végül ő is visszajött családjával, s egy nem mindennapi eseménysor hozta őket ismét össze. Can felesége egy apróhirdetést olvasva lett figyelmes egy íróasztalra, el is mentek a megadott címre, aki pedig ajtót nyitott, Kovács Endre volt.
A kiállítás kurátora Áfrány Gábor médiaművész, a tárlat december tizenegyig látható.
Kovács Endre 1966 és 1974 között a magyar avantgárd mozgalom aktív résztvevője, a Halász Péter alapította Kassák Színház (a későbbi Squat Theatre) munkatársa, fotósa volt, előbb Budapesten, később Párizsban és Rotterdamban. 1974-es disszidálása után a Genf-i Képzőművészeti Egyetemen tanult, és itt diplomázott film-videó szakon, abban az időszakban, amikor a videó az egyik legprogresszívabb képzőművészeti médiumnak számított. Munkáiról így írt: „... Életem során a fotóművészeten belül az új lehetőségeket kerestem a korszakonként lehetővé váló technikai megvalósításokban és téma-feldolgozásokban.”
