Alig 20 évvel ezelőtt sokan már feladták az utolsó kenetet a Balatonnak. Akkor a vízállás egészen 30 cm-ig apadt úgy, hogy ideális esetben 105 cm körül kellene lennie Közép-Európa legnagyobb tavában. (A Balaton vízállását a siófoki mércéhez viszonyítva mérik, nem átlagmélységet jelent.)
2002 és az azt megelőző évek annyira csapadékszegények voltak a Balaton vízgyűjtő-területén, hogy a sekélyebb déli parton már homokzátonyok nőttek ki a vízből. Akkor a balatonfenyvesi képviselő-testület figyelemfelhívó céllal egyik kihelyezett ülését egy ilyen zátonyon tartotta meg.
Az ezt követő években aztán eltűntek a zátonyok, a természet tette a dolgát olyannyira, hogy a 2010-es évek elejére a tó vízállása átlépte a 120 cm-t is, ez az a határ, ahol már megnyitják a Sió-zsilipet.
Az idei aszályos év – amiről portálunkon is megjelent több szakmai írás – sokakban ismét a két évtizeddel ezelőtti eseményeket idézték fel a Balatonnál, holott jelenleg még jóval több víz van a mederben, mint a negatív rekord idején.
Augusztus első napjaiban 80 cm környékén mozgott ez az érték, ami annak tükrében, hogy a május 1-jén mért ideális 105 cm-hez képest 25 cm-rel alacsonyabb, nem tűnik biztatónak, ugyanakkor igazolni látszódik a vízügyi szakemberek előrejelzése, akik 78 cm körülire jósolták nyár végére a tó vízállásának értékét.
Abban, hogy a Balaton jelenleg nincs abban a helyzetben, mint a Velencei-tó nagy szerepet játszott az is, hogy a tó nyugati vízgyűjtő-területén, ha az átlagoshoz képest kevesebb is, de esett eső.
A Zala torkolata a Balatonba
A Fejér megyei Velencei-tó esetében már más a helyzet, ugyanakkor a mostani apadás sem példa nélküli a történelemben. Olyannyira nem az, hogy kutatók szerint 150 évente szinte teljesen kiszárad. Erre legutóbb az 1800-as években került sor, akkor a helyi legendák szerint még huszárok is gyakorlatoztak a tómederben. Az viszont már nem tartozik a legendák közé, hanem írásos feljegyzések vannak róla, hogy a 19. században helyi gazdák véglegesen le akarták csapolni az amúgy is kiapadt tavat, hogy újabb termőföldekhez jussanak. Ezt végül a helyi felbőszült halászok akadályozták meg.
MTI / Vasvári Tamás
A Velencei-tó helyzetét nehezíti, hogy vízgyűjtő-területe jóval kisebb a Balatonénál (kb. 600 km2) és csupán egy említésre méltó patak, a Császár-víz táplálja, szemben a Balatonnal, amelybe a Zala-folyó és számos másik patak torkollik be.
Habár korábban születtek tervek, sőt konkrét intézkedések is az apadás megfékezésére, például a Székesfehérvár melletti kincsesbányai tározó vízét kötötték össze csövön a Velencei-tóval. Azonban mivel jelenleg ez a tározó a megyeszékhely ivóvízellátásában is szerepet játszik, a csapokat nem nyitják meg.
A megoldás mind a Balaton, mind a Velencei-tó esetében a természettől lenne várható. Amennyiben a mostani rendkívüli aszályos évet több csapadékosabb követi, ahogy korábban, úgy most is visszaállhatna a természetes állóvizek vízállása az ideálisra.
Itt viszont a szakemberek egy újabb baljós statisztikával állnak elő, miszerint a Balaton vízgyűjtőjére hullott csapadék idei mennyisége 33%-kal marad el az elmúlt 30 év átlagától, ez pedig könnyen a talaj kiszáradásához, a vízutánpótlás csökkenéséhez vezet.
Ugyanakkor az sem előnyös, ha egyből a szabályozási érték közelébe kívánjuk a Balaton vízállásának mutatóját. Szintén a Balaton élővilágával foglalkozó kutatók hívták fel a figyelmet arra, hogy magasabb vízállásnál úgynevezett hőrétegződés alakul ki a vízben, ez pedig elősegíti az algák szaporodását. Ez 100, de leginkább 90 cm-es vízállásnál már bőven elkerülhető lenne. Ettől jelenleg bő 20 cm-re van a Balaton.
