Minden egy cserepes paradicsommal indult. Tamást a budapesti erkélyén nevelt növények indították el az úton, ami aztán a Balaton-felvidékre vezette. A balkonkertészet szűkös keretei közül kilépve elsőként egy közösségi kertet szeretett volna szervezni a fővárosban, ám próbálkozása meghiúsult. Ez azonban nem tántorította el, hiszen már tudta: építész szakmáját maga mögött hagyva növénytermesztéssel szeretne foglalkozni. Másfél évet töltött az Egyesült Királyságban önkéntesként, ott sajátította el a kertművelés csínját-bínját. Akkor tért vissza Magyarországra, amikor lehetősége adódott egy budapesti – köztük Michelin-csillagos – éttermeket kiszolgáló kertben dolgozni.
Az ingázással töltött órák és a fővárosi árak később arra késztették Tamást, hogy vidéken próbáljon szerencsét. Mint mondja, olyan helyet keresett az országban, ahol több igényes étterem is működik a környéken, és ezek kiszolgálására kertet hozhatna létre. Ezért esett a választása a Balaton-felvidékre, ahol partnert is talált a vállalkozáshoz: az egyik étterem biztosította a területet a kerthez a csöppnyi faluban, az alig több mint száz lakossal bíró Barnagon. A következő nehézséget a Balaton szezonalitása jelentette – egy olyan sajátosság, ami ellen sokan sokféleképpen küzdenek, és ami ennek ellenére kétségkívül létezik. A vendéglátóhelyek a turisztikai szezonban igénylik az alapanyagot, a kert azonban nem csak ebben a néhány hónapban termőképes. A séfek mellett így az érdeklődő családok kosaraiba is jutott a termésből.
Hamar kiderült, hogy ez a célközönség biztosabb felvevőpiacot jelent, mint az éttermek. A kertészet tervezést igényel: hónapok telnek el az ültetéstől, míg tányérra kerülhet a termés, februárban kellene eldönteni, hogy májusban milyen alapanyagokra lesz szükség – az éttermek azonban ennél spontánabb módon működnek. A hangsúly így egyre inkább a fogyasztók közvetlen kiszolgálása felé tolódott.
Így jutottunk el ahhoz a modellhez, amivel a kertészet jelenleg működik. Barcsik Tamás friss őstermelőként vágott neki a 2022-es évnek, idén már kizárólag a kertközösséghez tartozó mintegy ötven család ellátásán dolgozik – ezt a számot szeretné idén nyolcvanra bővíteni.
A kertet a közösség finanszírozza, ami azt jelenti, hogy a vásárlók nem a zöldségekért, hanem a termesztésért fizetnek. A havidíjért cserébe májustól decemberig vehetik át a szezonális terményekből összeállított dobozokat, amelyekben hetente 6-10 féle zöldséget találnak.
A közösség év elején a pénzügyi tervet is megismerhette, így pontosan tudható, hogy a befizetett összeg miként hasznosul.
Az év során 30-40 féle zöldség és 15 féle fűszernövény kerül ki a barnagi kertből, a terület szűkössége miatt elsősorban azokat a fajtákat termesztik, amik gyorsabban beérnek vagy többször szedhetők. Az ágyásokat az év során háromszor vetik újra, a februárban beültetett részen ottjártunkkor már felvirágzottak a tavaszi növények, ezeknek a helyét hamarosan újabbak veszik át.
Tamás szeme előtt közben már a következő lépés lebeg: szeretné saját területen folytatni a munkát – a jelenlegi kertet még az előző munkáltatójától bérli. Ezzel együtt növelné a termőterületet is a jelenlegi 4500 négyzetméterhez képest. A nagyobb területen több hely jutna a krumplinak, hagymának is, és így akár januárig kitolhatná a szezont. Ez lehetőséget teremtene arra is, hogy a kiszolgált családok számát növelje – igény biztosan lenne rá: a várólista olyan hosszú, hogy még ezzel a vágyott bővítéssel sem tudna minden jelentkezőt befogadni a közösség.
A cikk az Ecoport magazin 2022/2. számában jelent meg
Fotók: Egyed Melinda
