Eljött a tavasz és az a pont is, amikor az életmódváltással kapcsolatos fogadalmainknak már biztosan búcsút mondtunk, amennyiben a várva várt sikerek elmaradtak. A kudarc egyébként nem jelenti azt, hogy örökre fel kellene adnunk. Talán csak az időzítés nem volt jó (az ébredező természettel együtt változtatni szerintem eleve könnyebb, mint amikor a testünk is téli üzemmódban van), vagy talán a mindset, a gondolkodásunk.
A fogyáshoz és általában az életmódváltáshoz a leggyakrabban ugyanis a nehézség és a lemondás szavakat társítjuk, és talán épp ezzel ítéljük kudarcra az elhatározásunkat. Mert valljuk be, az, hogy tudom mit szeretnék elérni és akár azt is, miért lesz az jó nekem, nem mindig képes kompenzálni azt, hogy a célig végig szenvednem kell. De biztos, hogy szenvedni kell?
Fotó: Nate Johnston / Unsplash
Szerintem és David Robson, Az elképzelés effektus: Hogyan alakítja át a gondolkodásod az életed (The Expectation Effect: How Your Mindset Can Transform Your Life) című könyv szerzője szerint sem. Robson ugyanis úgy véli, ha az ételekre elsősorban örömforrásként tekintünk és élvezettel fogyasztjuk őket, az képes olyan változásokat elindítani a testünkben, amelyek hozzájárulnak akár a fogyáshoz is. Az emésztőrendszerünkben ugyanis különböző szenzorok találhatók, amelyek információkat továbbítanak az agyunknak például arról, hogy mekkora mennyiségű ételt fogyasztottunk, Robson szerint azonban emlékeink és az ételek összetevőivel kapcsolatos érzéseink döntően befolyásolják, hogy az agyunk végül miként fordítja le ezeket a jeleket.
A BBC videójában ezt két kísérlettel támasztották alá. Előbbiben egy-egy protein szeletet adtak a kísérlet résztvevőinek, amelyet az egyik csoportnak úgy írtak le, mint egészséges, proteinben, rostban és vitaminokban gazdag szeletet, míg a másik csoportnál az ízletes, csokis, finom epres alap jelzőket emelték ki. Bár ugyanazt ették, meglepő módon az első csoport sokkal éhesebbnek érezte magát, mint a második (sőt azoknál is, akik egyáltalán nem ettek a szeletből), csupán azért, mert az egészséges jelzőhöz rögvest társították a kevésbé laktatót is.
A gondolataink erejét egy másik, 2010-es kísérlettel is bizonyították Alicia Crum, a Stanford Egyetem egészség pszichológusa vezetésével. Ezúttal a résztvevők egy-egy teljesen azonos összetevőjű, de másként címkézett milkshake-et kaptak. Az első esetben csak úgy jellemezték az italt, mint a palackba zárt mennyország, azaz egy pompás, lágy jégkrémből készült, 620 kalóriás finomságként, a másodikban pedig egy light, egészséges, 140 kalóriás innivalóként. Mielőtt a résztvevők ittak volna a milkshake-ből, Crum vért vett tőlük, hogy megvizsgálja a szervezetükben az éhséghormon, a ghrelin szintjét, majd ezt megismételte az ital elfogyasztása után is. A vizsgálat azt mutatta, hogy a hormonszint drasztikusan lecsökkent azoknál, akiknél az italt egy élvezetes finomságként írták le.
Fotó: Denis Tuksar / Unsplash
Utóbbi azért lehet kulcsfontosságú megfigyelés, mert a ghrelin nagyban képes befolyásolni az anyagcsere folyamatainkat is: ha úgy gondolkodunk, hogy a diétánk, az étkezésünk folyamatos lemondásokról, kevésbé ízletes ételek fogyasztásáról szól, azzal tulajdonképpen megakadályozzuk, hogy a szervezetünk több energiát használjon fel. De az étellel kapcsolatos feltételezéseink nemcsak a fogyásunkra lehetnek negatív hatással, hanem a tápanyagok mozgására is: előfordulhat például, hogy egy kevésbé kielégítőnek tartott étkezés után lassabban szívódnak fel az olyan, az energiaszintünkért is nagyban felelős tápanyagok, mint a vas.
Szóval ha a következő alkalommal megkívánna egy szelet süteményt, ne úgy gondoljon rá, mint bűnözésre, hanem mint örömforrásra, amivel időnként igenis lehet élni. Persze nem kell átesni a ló túloldalára, de ha valóban szeretnénk életmódot váltani, érdemes nemcsak a végeredményre, hanem a folyamatra is úgy tekinteni, mint ami élvezetet okoz.
