A medvejóslás néphagyományának eredete pontosan nem ismert, de egyes feltevések szerint Jókai Mór írt először erről. A közhiedelem szerint ha február 2-án szikrázó napsütés van és a medve meglátja az árnyékát, visszamegy a barlangba, hiszen azt gondolják, ez csak a tél huncutsága és korán sincs vége a fagyoknak. Viszont ha rossz idő van ezen a napon és a napot felhők takarják el, a medve tudja, hogy ez a tél utolsó erőlködése és hamarosan beköszönt a tavasz, ezért már nem megy vissza a rejtekhelyére folytatni a téli álmát. „S a medvének mindig igaza van” - zárja Jókai erről szóló írását.
Veszprémben immáron 10 éve szokás, hogy február 2-án megfigyelik a medvék reakcióit. Idén két gyermekcsoport is részese lehetett az élménynek, az Egry Úti Óvoda óvodásai, valamint a Báthory iskola 3/B osztályos tanulói is izgatottan várták, hogy hogyan viselkedik az állatkert három fekete medvéje.
Mielőtt kinyitották volna a ketrecük ajtaját és felkínálták a lehetőséget, hogy kijöjjenek a tavaly átadott új, európai színvonalú kifutójukra, a gyermekeknek Csizmadia Károly zoopedagógus tartott rövid előadást a néphagyományról valamint a medvék szokásairól.
Ezt követően közösen elhelyeztek három gyümölcsrizses tortát az akkor még üres kifutón a medvék számára, majd kinyíltak az ajtók és hamarosan megjelent az első állat is.
Talán a gyümölcsös ajándék miatt, vagy mert a medvék valóban tudnak valamit az időjárásról, de annak ellenére is kint maradtak a szabadban, hogy kedd délelőtt még szikrázó napsütés volt Veszprémben.
Abban, hogy a medvék a hagyományoknak ellentmondó jóslatot adtak a tavasz közeledtéről lehet, hogy szerepe volt a változékony időjárásnak is, ami ezeket a napokat jellemzi. A következő napok váltakozó frontrendszereiről ebben a cikkünkben írtunk mi is.
