Ó, boldog, régi évkezdetek! Mikor na, még nem is elsején, mert akkor még másnaposan kóválygott az ember, korhelylevesekkel, őrölt borssal megszórt tojássárgájával, és egyéb csodaszerekkel gyógyítgatva magát, de másodikán reggel már biztosan felütötte frissen beszerzett határidő naplóját, és gyöngy betűkkel rajzolva letette egy gyökeresen megreformált élet alapjait.
Az első, és legbiztosabb bejegyzés a "leszokni a dohányzásról!" volt, már vagy harminc éve, de az harmadikára beírva, mert mindig volt még egy megmaradt pakli cigaretta, azt még el kell szívni, de másodikára hemzsegtek a "csekkek feladása, lejárt okmányok cseréje, biztosítás, rendrakás, fogyókúra" -jellegű álmok kergetése, így aztán negyedikére már nem is maradt elintéznivaló, és a határidő napló szép lassan kikerült a látótérből. Maradt minden a régiben, ma még veszek cigit, de holnap már biztosan nem, a csekkek ráérnek, még nem is kaptam felszólítást, a biztosításra van hatvan nap lauf, hétköznap meg minek takarítsak, azt hétvégén szoktak.
Aztán elmaradtak a határidő naplók, és, ha nem is ennek hatására, de szép lassan fegyelmezett csekkbefizető lettem, mindig érvényes okmányaim vannak, a biztosítást egy évre előre fizetem, és a másnaposságról immár negyedik éve csak halvány emlékfoszlányaim vannak. A cigaretta viszont maradt, de nem is áltatom magam azzal, hogy abbahagyom.
A cigaretta maradt. Meg New York. Oda még szeretnék elmenni. A földszintes, szemmagasságú New Yorkba, a Woody Allen-közvetítette városba, az üzletek, bárok, apró színházak, jazz-barlangok világába. A Furcsa pár városába. Megtudni, hogy mi lesz a Central-park tavának vadkacsáival télen.
Egy csomó jazz lemezt hozott a postás az Utasba pénteken, csupa fekete be bop, Charlie Parker, Sonny Rollins, Coltrain, és rohantam volna be szombaton, hogy, amíg beárazom őket, végighallgatom mindet, kis New Yorkot varázsolva magam köré, de vastagon lepte be a várost az éji havazás. Kiástam a kocsimat, elindultam, de vissza is fordultam, mert nem értem volna be, így maradt itthon a Reggeli a Tiffanynál Audry Hepburn-nel.
Zsolt születésnapja van ma. Azé a Zsolté, akivel nagyjából mindig mindenben egyetértettünk, mégis elfordult tőlem, és a kisebb ellenállás irányát választotta. Ami nem is lenne baj, csak éppen értelmezhetetlen. Elkerül, haragszik rám anélkül, hogy megbántottam volna. Magára vette más keservét. Nem bánkódom én már az ilyeneken, mert ezek szerint ez nem volt több, mint felszínes, időűzú kapcsolat. Fel kéne köszöntenem azért, mert akárhogy is, de szerettem. Jókat röhögtünk, tervezgettünk, álmodoztunk. Mi bajom lehet, ha én most megteszem?
Boldog születésnapot Süle Zsolt!
