A történelem során még soha nem volt ilyen széles rétegeknek lehetősége a változatos táplálkozásra, mint manapság. Ez évezredeken át a leggazdagabbak kiváltsága volt, a nép pedig azt ette, amit saját magának meg tudott termelni. Most viszont a helyi termelők portékájától a távoli tájakról érkező egzotikus alapanyagokig és fűszerekig bármit használhatunk a konyhánkban – felmerül tehát a kérdés, hogy a bőség zavarában milyen megfontolások alapján állítjuk össze a menüt?
Láthatjuk, hogy a közösségi média milyen nagy hatással van az életünkre – rombolja a testképünket, megsemmisíti az önértékelésünket és megbetegíti a lelkünket. De vajon hogyan hat arra, mi kerül a tányérunkra?
Illusztráció: Eaters Collective on Unsplash
Van két fontos tényező, ami általánosságban befolyásolja a táplálkozásunkat. Az első a társaság: a barátaink, családunk, és főleg a párkapcsolatunk. Bátrabban kóstoljuk meg azokat az ételeket, amiket ők szeretnek, és ha gyakran étkezünk együtt, az ízlésünkben is közeledünk egymáshoz. A másik tényező a vizuális ingerek, amiket a reklámok, a gyorséttermek plakátjai is igyekeznek kihasználni. Ha egy gusztusos ételt látunk, megindul a nyálelválasztásunk, a testünk felkészül a fogyasztásra, és egyszeriben tényleg éhesebbnek érezzük magunkat.
A közösségi médiában találkozik ez a két tényező – a közösség és a vizuális ingerek. Ha azok az emberek, akiket követünk, gyakran posztolnak ételfotókat, az jelentősen befolyásolja a választásainkat. Különösen, ha gyorséttermi menüket osztanak meg: a kanadai Saint Mary's University kutatása szerint az agyunk hevesebben reagál a telített zsírokban gazdag ételekre, a látvány dopamint szabadít fel és az örömközpontokat stimulálja, az embert ugyanis arra trenírozta az evolúció, hogy a kalóriában gazdag tápanyagforrásokat válassza, hiszen sosem lehet tudni, mikor sikerül a következő mamutot levadászni.
A pszichológusok arra jutottak, hogy mivel ezeknek az ételeknek a puszta látványa boldogságérzetet ébreszt az agyunkban, nagyobb eséllyel döntünk ezek mellett. Ráadásul mivel az egészségtelen ételek nagyobb teret kapnak (gondoljunk csak vissza, hogy a karácsonyi időszakban hányan posztoltak salátát és mennyi zsírban tocsogó ételt láttunk), ez újabb megerősítést ad az agyunknak.
Illusztráció: Spencer Davis on Unsplash
Ezt a hatást fokozza az, ahogyan a közösségi média működik: az algoritmus előnyben részesíti a népszerűbb posztokat, és valljuk be, egy bőséges lakoma felvételeire jóval több lájk érkezik majd, mint a grillezett brokkolira, így több felhasználóhoz is jut majd el a kép, ami még több lájkot eredményez – ez egy öngerjesztő folyamat, ami minden egyes megtekintett poszt révén tovább erősíti bennünk azt, hogy ez az életmód a normális, az egészséges táplálkozás pedig fura.
Persze ez nem jelenti azt, hogy a #mutimiteszel posztok kimossák az agyunkat. Akinek határozott elképzelése és szokásai vannak a táplálkozással kapcsolatban, azt nehezebb befolyásolni. Ráadásul a valódi ingerek – például az illatok – még mindig erősebbek, mint a képernyőn látottak. Arról nem is beszélve, hogy a közösségimédia-posztokkal is “jól lehet lakni”: a kutatók tapasztalata az is, hogy aki sokat pörget ételes posztokat, az egy idő után már kevésbé reagál rájuk.
Összességében a táplálkozásról is elmondható, ami általában is igaz a közösségi médiával kapcsolatban: a tudatosság segít, hogy mi magunk irányítsuk az életünket, és ne rántson minket magával a képernyőkön tapasztalt elmebaj.
