Az űrkutatás technológiája ma már nem csak az űrügynökségek privilégiuma, hisz hétköznapi tárgyaink egy részét az űrverseny termelte ki. A légtisztító, a tépőzár, a karcolásmentes szemüveglencse, a morzsaporszívó, a cipőkben használt talpbetét, a csapvízszűrő berendezés, a fülbe helyezhető hőmérő, a műholdas navigáció, a memóriahab és a füstjelző mind olyan eszközök, melynek elődjeit eredetileg nem a Földlakóknak fejlesztették, mégis nagy karriert futottak be. Ezek többsége a NASA tudósainak és kutatóinak köszönhető. 2022 januárjától egy veszprémi születésű szakember is csatlakozik az amerikai űrügynökség kutatógárdájához, igaz, nem konkrét eszközfejlesztés céljából, ám ki tudja, hogy elméletét mikor és hogyan használják fel a jövőben. Léteznek ugyanis olyan találmányok, amelyek alapjait akár évszázadokkal előbb alkották meg, de csak később hasznosították azokat. Ilyenek például az 1864-ben Maxwell által leírt elektromosság és mágnesesség törvényeit tartalmazó képletek, melyek minden rádión alapuló technológia alapjainak tekinthetők, mint például a mobiltelefonok vagy a wifi hálózatok.
Rácz Gábor, az ELTE Természettudományi Kar Fizikai Intézet Komplex Rendszerek Fizikája Tanszék kozmológusa kétéves posztdoktori ösztöndíj programot nyert el az amerikai űrügynökségtől, hogy az univerzum tágulásával kapcsolatos elméleteit kutassa. A munkát abban a Kaliforniában található laborban, a pasadenai Jet Propulsion Laboratory-ban végzi majd, melyet az Amerikába emigrált neves áramlástani fizikus és mérnök, Kármán Tódor alapított és igazgatott 1938 és 1944 között. A NASA ilyesfajta ösztöndíj-programjaira minden évben nehéz bekerülni, az egykori iparis diákot ötvenszeres túljelentkezés mellett választották ki. De miért és miről szólt a pályázat?
Rácz Gábor az úgynevezett kozmológiai N-test szimulációval foglalkozik, ami a fizikának egy olyan részterülete, amely az univerzumot fizikai rendszerként vizsgálja. A tudós szakterülete ezen belül az univerzum nagyskálás szervezetének figyelése, és viselkedésének, fejlődésének tanulmányozása. A kutatással közelebb kerülhetünk az univerzum fejlődéséhez, hogy milyen volt az ősrobbanás, mi vezetett a mai állapotokig és milyen lehet a lehetséges jövő. „Az univerzumban lévő anyagot vizsgáljuk, hogy az elérhető legnagyobb skálákon hogyan viselkedik és fejlődik. Itt elsősorban galaxisoknál nagyobb szerkezetekre kell gondolni: galaxishalmazokra és olyan nagy üregekre, amik nem tartalmaznak galaxisokat. Ahhoz, hogy ezt vizsgálhassuk, numerikus módszereket, kozmológiai N-test szimulációkat végzünk. Az univerzumot kitöltő anyagot részecskékkel reprezentáljuk és ezek mozgását szimuláljuk szuperszámítógépen” – magyarázta lapunknak.
Hasonló szimulációkat már az 1970-es évek óta végeznek, ám kidolgozott egy olyan algoritmust, amelynek segítségével a még szuperszámítógépeknek is hónapokig tartó szimulációk néhány órára rövidíthetők. „Más irányból közelítettem meg a problémát, mint amit korábban gondoltak. Ebben természetesen a témavezetőim is nagyon sokat segítettek. Név szerint Csabai István és Dobos László az ELTE Komplex Rendszerek Fizikája Tanszékről, Szapudi István a University of Hawaii-ról, valamint Szalay A. Sándor a Johns Hopkins Egyetemről” – mondta az elméletéről, mellyel kapcsolatban egyébként azt is kifejtette, jelenleg nem tudni, hogy milyen gyakorlati haszon származik ebből az alapkutatásból, de ha nem kutatjuk, akkor biztosan semmi. Az már biztos, hogy egy 2023-ban fellőni tervezett űrteleszkóp használni fogja a veszprémi származású kutató szimulációit.
Rácz Gábor pasadenai kutatóprogramja két évre szól, ám az közös megegyezéssel egy évig hosszabbítható. Elmondása szerint jelenleg erre a projektre fókuszál, ám azt nem tudja, hogy marad-e vagy sem Amerikában. Mint mondja, egy ilyen posztdoktori program után általában felkínálják a lehetőséget kutatóintézetek és egyetemek is, hogy ott folytassa a munkát. A jelenlegi terve az, hogy a programot követően hazajön, és itthon helyezkedik el.
Rácz Gábor a veszprémi Ipari Szakközépiskolában érettségizett, majd vegyésztechnikusi végzettséget szerzett. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 2013-ban szerzett fizikus diplomát. Tanulmányait ugyanitt folyatta, 2015-ben mesterfokozatot (Msc) ért el kutatófizikus szakirányon. Ezt követően a ELTE Fizika Doktori iskolába vették fel, ahol részecskefizika és csillagászat modulban szerzett doktori fokozatot.
A cikk az Ecoport magazin 2021/4. számában jelent meg.
