A 2021-es Oscar-gálán elsöprő sikert aratott A nomádok földje. Bár a film a #vanlife kevésbé Instagram kompatibilis verzióját mutatja be, remek leképeződése annak a korszellemnek, amelyben egyre többen választanak otthonuknak egy lakókocsit. Hogy miért, az persze eltérő. Egyrészt ott van a film főhősének verziója, amikor az ember lába alól hirtelen kiszalad a talaj és kényszerűégből veszi a hátára a házát, mint a csiga: mert egy lakást fenntartani hatalmas költség biztos bevétel nélkül. Ezzel szemben a lakókocsis élet pénztárcabarát, alkalmi munkákból is finanszírozható, ráadásul közben világot is lát az ember.
Aztán ott van a másik változat, melyet az álmok táplálják: hogy egyszer az életben legyünk igazán bátrak, és ne engedjük el azt, amire mindig is vágytunk. A 21. század bebizonyította, hogy az élet nemcsak a nyárspolgári szabályok szerint élhető: nem muszáj reggeltől estig a munkahelyen robotolni, hitelt felvenni házra, mindent feláldozni a gyerekekért, s rendületlenül várni a nyugdíjat, amikor majd hátradőlhetünk. Választhatjuk a szabadságot és élhetünk úgy is, mint egy Jack Kerouac regényben. Sőt, akár mindkét világ előnyeit élvezhetjük.
A László család példája legalábbis ezt bizonyítja. Viki és Marci mindig is szerettek utazni, s ez azzal sem változott, hogy megszületett négy gyerekük. Nyaranta sátorozással „edzették” őket, 2018-ban pedig elindultak nyolc hónapig tartó lakókocsis kalandjukra Latin-Amerikába. Ekkor a gyerekek közül a legidősebb tíz, a legfiatalabb négy éves volt. Átmeneti otthonukat, Goldie-t az Egyesült Államokban szerezték, az első heteket az USA nemzeti parkjaiban töltötték, majd elindultak Mexikó felé, eljutottak Guatemala-ba, Belize-be, Salvadorba, Nicaragua-ba, Costa Ricába és Granadába. Közben vadkempingeztek a Csendes-óceán partján, teknősökkel sétáltak a homokban, úsztak krokodilokkal, bőgőmajmok kíséretében bejárták a híres mexikói piramisokat. Az utat életük legjobb döntésének tartják: megtanulták értékelni a kevesebbet, fegyelmezettebbek lettek, újra felfedezték a való világ és a játék örömeit, a gyerekekkel elmélyült a kapcsolatuk. Most épp itthon vannak, de már alakul a következő négyéves terv Iránnal, Törökországgal, Európával megfűszerezve – és plusz egy fővel, időközben ugyanis megszületett az ötödik gyerek.
A budakeszi Anna és Domonkos ennél is jobban emelték a téteket, már ami a közlekedési eszközt és a távot jelenti. Ők a nagy hajósok nyomában járva, vitorlással vágtak neki Föld körüli útjuknak tavaly nyáron két lányuk társaságában: jelenleg épp a Bahamák és Miami környékén járnak, ahova Horvátországból indulva, az Atlanti-óceánt átszelve, Gibraltárt, a Zöld-foki-szigeteket és Martinique-et érintve jutottak el, a cél pedig a következő körben a Csendes-óceán majd a nyílt vizek. Kalandból nekik is jutott bőven, időnként a veszélyesebb fajtából is, például amikor hat méteres hullámok között kellett navigálniuk a tengeren. A nehézségek ugyanakkor nem törik le a lelkesedésüket, hisz tudják, hogy az akadályok néha lehetőségek. Esetükben például ilyen volt a pandémia, ami ugyan az indulásukat annak idején kicsit elodázta, arra rávilágított, hogy a gyerekek oktatásán például nem kell aggódni: ahogy mindenki más, ők is távoktatásban végezték az iskolát, a munkát pedig home office-ból.
De az akadályok Zárug Zitát és Harkányi Árpádot sem tántorították el, amikor négy éves nászútra indultak kerékpáron. Pedig ott aztán akadhat kényelmetlenség: hirtelen változó időjárási körülmények, random szálláskeresés, a bicikli szállítása földrészek között. De ha az ember csak ezekre gondolna, soha nem indulna el. Árpiék szerint épp ez a rész a legnehezebb, átlépni a kiszámítható, biztonságos otthon küszöbét. Ahogy azonban távolodik az ember a komfortzónától, a nehézségeket egyre lazábban veszi, az akadályok után pedig felejthetetlen élmények jönnek. Mint gleccsereken keresztül biciklizni, befogadó családra lelni Ázsiában vagy látni egy teljes ház költöztetését Ausztráliában.
Persze, nem minden varázslat egy ilyen úton. Akadnak valóban megugrandó bukkanók. Elsőként ott van a pénz kérdése: még ha az igényeinket takarékra rakjuk, akkor is szükség lesz alaptőkére, illetve az úton kell munkát vállalni. De a jármű karbantartása is munkával jár. S természetesen alázat, rugalmasság, bátorság és teherbírás, egészséges önbizalom és jó önismeret nélkül sem lehet elindulni: tudni kell, mit hoz ki belőlünk egy rázós helyzet, vagy ha hónapokig összezárva élünk másokkal. Aki azonban birtokolja mindezeket, mer túllépni a félelmeken és hétköznapi berögződéseken, annak elképesztő kalandokban és szabadságban lehet része.
A cikk az Ecoport 2021/3. számában jelent meg.
