A programsorozat első elemeként szombat délután nemzetiségi gálát rendeztek az Agórában. A gálán a város nemzetiségi csoportjai léptek fel: az unokáktól a nagyszülőkig minden korcsoport képviseltette magát. Színpadra lépett az Egry úti óvoda, a Hriszto Botev iskola tánccsoportja, a Dózsa iskola tánccsoportja, a Gyulaffy László általános iskola tánccsoportja, a Lovassy nemzetiségi kamarakórusa, Burger Dóra, a Gyulafirátóti Német Nemzetiségi Dalkör, a Gyulafirátóti Német Nemzetiségi Tánccsoport, Cziráki Bálint és a Veszprémi Német Nemzetiségi Klub Énekkara, vendégként bemutatkozott a Herendi „Vergißmeinnicht” Tánccsoport. A gálaműsor után táncházba invitálták az érdeklődőket.
(Fotó: Kovács Bálint / vehir)
A vasárnap az egyházi programok jegyében telt: délelőtt három kórus részvételével egyházzenei koncertet adtak a Szent László templomban, ahol a koncert után német nyelvű szentmisét mutattak be.
A programsorozat hétfő délután Szilágyi-Kósa Anikó előadásával folytatódott a Német Házban. Az érdeklődők a Veszprém megyei kálváriák jellegzetességeivel ismerkedhettek meg. A középkorban azért kezdtek el kálváriákat építeni szerte Nyugat-Európában, hogy azok is megélhessék a keresztút misztériumát, akik zarándokként nem juthattak el a jeruzsálemi Via Dolorosára, arra az útra, amelyen a hagyomány szerint Jézus vitte a keresztjét a Golgotára. A kálváriaépítés fénykora a 18-19. századokra tehető, és a Dunántúlnak azon területein találjuk meg nagy számban őket, ahol németek élnek.
Így van ez Veszprém megyében is: a 45 feltárt kálvária közül harminc német településen található. Elsőként a városokban – Sümegen, Pápán, Veszprémben – alakítottak ki keresztutakat a 18. század első felében, aztán a század közepétől az egészen kis falvakban is kálváriákat létesítettek jellemzően a lakott területen kívül, magaslaton, esetleg korábban a kereszténységhez kötődő helyszíneken (a betelepülő németek még megtalálhatták a középkori települések, templomok, temetők maradványait, így tudhatták, melyek voltak az egykor felszentelt területek).
Stáció a barnagi kálvárián (fotó: barnag.com)
A kálváriák elsősorban az egyéni áhítat helyszínei voltak, ahová leginkább a húsvéti hétvégén, gyakran hajnalban, némán jártak ki imádkozni a hívek. A keresztutak már csak azért is fontosak voltak az emberek számára, mert jellemzően nem egyházi segítséggel, hanem önerőből építették és tartották fenn őket, gyakran egy-egy család “fogadott örökbe” egy stációt, amit aztán generációról generációra ők gondoztak.
A német nemzetiségi napok programsorozata még nem ért véget: cikkünk megjelenése napján, kedden 17 órától Lovassy Klára tart előadást a Thököly utcai Német Házban arról, hogyan változott a németség élete Magyarországon. Az előadás nyitott, várnak minden, a magyarországi németek kultúrája iránt érdeklődőt.
