Portálunk egyik partnervállalkozása kereste meg szerkesztőségünket egy közelmúltban történt, a gazdasági világban szürreálisnak mondható esettel, ahol, mint kiderült, súlyos százezres nagyságrendben forogtak kockán pénzek és csak a könyvelők szemfülességén múlott, hogy egy sohasem igényelt szolgáltatásra nem fizettek ki több, mint félmillió forintot.
Az említett partnerünk postai úton kapott egy levelet egy bizonyos Szakmai Cégadatkezelő Kft-től. A levél egy díjbekérőt tartalmazott partnercégünk adataival kitöltve, mint megrendelő fél, összesen 488.600 Ft + ÁFA összegről. (Ez 27%-os ÁFA-val összesen 620.522 Ft-ot jelentett.)
A tétel megnevezésénél ennyi szerepelt: Hirdetési szolgáltatás szerződés szerint.
A díjbekérőt kiállító Szakmai Cégadatkezelő Kft. nem bízta a véletlenre, egy egyoldalas és általuk aláírt szolgáltatási szerződést is csatoltak a levélben, ebben szabályos módon szerepeltek az állítólagos megrendelő és a szolgáltató cég adatai, valamint egy egysoros megnevezés, miszerint a 488.600 Ft + ÁFA annak a díja, hogy partnercégünk nevesítve lehet a www.szakmaicegadatkezelo.hu portálon.
Utánanéztünk a nevesített honlapnak, amely valóban létezik és egyfajta online kisokos funkciót tölt be, azaz tevékenységek szerint lehet böngészni rajta a különböző vállalkozások között.
A portált üzemeltető Szakmai Cégadatkezelő Kft. pedig egy 2021-ben létrehozott vállalkozás, székhelye egy Budapest XIV. kerületi társasházba van bejegyezve, fő tevékenységének pedig reklámügynöki tevékenységeket jelöltek meg.
Tehát a vállalkozás valóban létezik, saját adószámmal és bankszámlaszámmal rendelkezik, valamint nyilvános az ügyvezető személye is. Ez ebben a formában semmilyen csalásra nem utal, viszont a díjbekérő és a szerződés kéretlen elküldése már felvet bizonyos jogi kérdéseket. Főleg úgy, hogy korábban partnercégünk és a Szakmai Cégadatkezelő Kft. között semmilyen kapcsolat nem állt fenn: nem voltak korábbi megrendelések, pénzügyi tranzakciók, de még csak egy e-mailváltás sem történt a két gazdasági társaság között.
Az eset kapcsán kikértük dr. Herczeg Attila, ügyvéd jogi véleményét is, aki mindenekelőtt a „szerződés” törvényi definíciójának tisztázásával kezdte:
A szerződés a felek kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozata, amelyből kötelezettség keletkezik a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás követelésére.
A fentiekből is látható, hogy
a szerződés létrejöttéhez mindegyik fél kölcsönös és egybehangzó jognyilatkozata szükséges, nem elég, hogy az egyik fél szerződést kíván kötni.
A felek között egy szerződés három módon jöhet létre: szóban, írásban vagy ráutaló magatartással.
Mint a mostani példa is mutatja, ebben az esetben az egyik fél részéről semmilyen nyilatkozat, de még ráutaló magatartás sem történt a szolgáltatás igénybevételére, mégis kapott egy díjbekérőt.
Dr. Herczeg Attila hozzátette, amennyiben az egyik fél a másik félnek küld egy díjbekérőt, anélkül, hogy a felek egymással korábban megegyeztek volna, az nem jelent semmilyen kötelezettséget a másik fél részére.
Így tehát semmilyen jogi következménnyel nem jár, ha nem fizeti ki a cég a díjbekérőben szereplő összeget.
Ugyanakkor, ha feltételezzük, hogy egy cég könyvelése nem olyan alapos, hogy utánanézzen minden egyes bejövő számla és díjbekérő eredetének, könnyen kifizethetnek egy olyan szolgáltatást is, amelyre korábban semmilyen igénye és szüksége nem volt a vállalkozásnak.
Az ügyvéd véleménye szerint megállapítható, hogy
a cég egyértelműen szándékosan rosszhiszemű magatartást folytat, amely akár felvetheti a büntető jogi kategóriát is.
Tehát ma már jogilag szabályosan működő és látszólag a könyvelési szabályoknak megfelelő vállalkozások is trükközhetnek olyan formában, hogy kihasználva egy-egy adminisztratív figyelmetlenséget, pénzt tudjanak szerezni egy olyan szolgáltatás biztosításával, amelyre a gyanútlan vállalkozásoknak sohasem volt szüksége és nem is igényelték azt.
