A megemlékezésen Menczer Erzsébet, a Szovjetunióban Volt Politikai Rabok és Kényszermunkások Szervezetének elnöke mondott beszédet, aki úgy fogalmazott, minden ilyen rendezvényre azért van szükség, hogy emlékezzünk és emlékeztessük az embereket a múltra. „A magyar társadalom nagy része ma elfelejti, hogy 1944 őszétől kezdve mi történt több mint 800 ezer ártatlan magyarral, hogyan hurcolták el őket a lágerekbe, hogyan végezték ki őket és nyomorították meg több millió itthon maradt magyar életét és hogy milyen kevesen tértek közülük vissza.
S hogy miért kell emlékeztetni erre az embereket? Németországban a nürnbergi per során a náci bűnösöket elítélték, majd egy emberöltővel később életnagyságú Lenin-szobrot avattak. A múlt itt van előttünk és bekopogtat az ajtón” – figyelmeztetett Menczer.
Az elnök felidézte, a II. világháborúnak és az azt követő megtorlásoknak minden 2. magyar család áldozatául esett, ma azonban erről hajlamosak vagyunk elfeledkezni, mert nem divat róla beszélni. Holott nagyon fontos lenne, hogy a felnövekvő nemzedékek is meghallják a múlt szavát, tisztába kerüljenek a 20. század legborzalmasabb korszakával, hogy a jövőjükről józanon tudjanak dönteni. Mert csak akkor tudjuk fenntartani a szabadságot, csak akkor lesz jelenünk és jövőnk, ha a múltunkat ismerjük, az emlékezetet fenntartjuk.
A rendezvény végén az összegyűltek elhelyezték a megemlékezés koszorúit és virágait, köztük Porga Gyula polgármester az önkormányzat részéről.
