2021. szeptember 27.
//
Adalbert névnap

Szeretem, ha egy tárgy kiállja az idő próbáját

2021. július 26. 15:51
Ecoport
Jámbor Péter saját megfogalmazása szerint az alkotás megszállottja: úgy érzi, akkor járja át igazán a flow, ha a kezével hozhat létre valamit – mostanság épp bőrből. Rajong a régmúlt időkből ránk maradt, egyszerűségükben szép, praktikus tárgyakért, amelyek évtizedek múlva is képesek kielégíteni az igényeket, így aztán nem véletlen, hogy vállalkozását is olyan mesterségre építette, amely egyszerre ősi mégis mai.

Van az Út a vadonba című filmben egy jelenet, amikor a főszereplő Chris találkozik az idős Ronalddal, akitől megtanulja a bőrgravírozást, majd ez az ajándék lesz az, ami végül elkíséri utolsó útjára. Ez a néhány filmkocka nemcsak a két embert összefűző kapocs miatt megindító, de azért is, mert megmutatja, hogyan ruházódik fel lélekkel egy hétköznapi tárgy, amint arcot tudunk kötni hozzá, s látjuk, ez a személy mennyi munkát és szeretetet tett belé.

Bár a kézművesség ismét vonzó lett az utóbbi években, bőrművesekkel a mai napig ritkán találkozni, különösen 30 éves kor alatt. Pedig igazán szép szakma, talán egyike azoknak, amely a leginkább reflektál ember és természet kapcsolatára, s arra, hogy az alkotás mennyire lényünk része ősidők óta.

Jámbor Péter valószínűleg nagyon is érzi ezt a kapcsolatot, hiszen gyerekkora óta imád a kezével dolgozni. „Nekem ez adja meg a flow-t, a kiteljesedést” – meséli. Van, hogy szemrevaló fa konyhabútort készít, 2015 vége óta pedig a bőrművességben mélyedt el. „Láttam néhány videót az interneten külföldi bőrművesekről. Megfogott az egész hangulata, a termékeik, hogy olyasmit hoznak létre, amely egy ősi szakmához kötődik, mégis mai igényeket elégít ki. Nagyon szeretem azokat a tárgyakat, amelyek a régmúlt időkből maradtak ránk, egyszerűek, nincsenek túlgondolva és a mai napig képesek ellátni a feladatukat – mint mondjuk egy mákdaráló. Én is ilyen termékeket szeretnék alkotni, amelyeket esetleg évtizedek múlva is úgy vesznek kezükbe az emberek, hogy azt mondják: ez jól lett elkészítve” – emlékezik vissza.

Az első alkotása egy saját maga által felújított országúti bicikli bandázsa volt – az ehhez szükséges tudást a videókból sajátította el. Később a kerékpár egy balesetben összetört, de a bőr szeretete megmaradt. Következő körben készített magának egy derékszíjat – amit, mutatja, a mai napig hord –, aztán egy pénztárcát, egy táskát, egy kártyatartót – mindig azt, amire szüksége volt.

Akkoriban viszont még abszolút hobbiként tekintett a bőrművességre, s inkább a mérnöki pályát célozta meg. Mint meséli, pályaválasztáskor felmerült benne a fizikusi hivatás is, de rájött, hogy az elméleti világ nem neki való. „Szeretek gondolkodni dolgokon, de ha annak nincs konkrét megvalósulása, az nem tesz boldoggá.” Gépészmérnökként viszont mégis csak ott van a lehetőség, hogy az elképzelés kézzel foghatóvá váljon. Azt a pályát mindenesetre egy időre elengedte – nem végleg, mert szép szakma a gépészmérnököké s a világot is képes adott esetben előre lendíteni, így a későbbiekben szívesen dolgozna párhuzamosan műszaki területen is, de egyelőre a bőrműves vállalkozásra, a Jambor Peter Leather Works-re szeretne koncentrálni, amit 2020 júniusában indított el.

Talán nem véletlen egyébként, hogy Peti történetét hallgatva egyből Sean Penn filmje jutott eszembe: akárcsak a főszereplő Chris McCandless, úgy Peti is mélyen tiszteli a természetet, és nála is a „vadonban” születtek meg a nagy felismerések. „2019 augusztusában túrázni mentünk a kedvesemmel a Tátrába, a közeg, a magashegyi levegő pedig valamiképpen megihletett, hogy belevágjak a vállalkozásba.” Addigra már volt egy kis bázisa barátokból, ismerősökből, akik szerették a munkáit, így ez is biztatta. Egy világjárvánnyal terhelt évben bátor lépés a váltás, mivel azonban alapvetően az online térben értékesíti termékeit, nem látta ennek akadályát, másrészt Peti igazi újdonságkereső. Őszintén bevallja, ezt néha túlzásba is tudja vinni és tanulnia kell, hogy kitartson az elhatározásai mellett.

Úgy tűnik, a bőrművességben azért megtalálta a helyét, az elvei mellett pedig kétségtelenül kitart. A minimalista forma mellé maximalista hozzáállás társul: Peti a legnagyobb precizitással készíti termékeit, prémium minőségre, praktikumra és fenntarthatóságra törekszik minden téren. Az alapanyagokat Olaszországból szerzi be, ahol a mai napig rengeteg kis családi manufaktúra található, és ahol a környezeti terhelésre is odafigyelve, hagyományos gyártási technológiával állítják elő a növényi cserzésű marhabőröket. „Ez egy kicsit hosszadalmasabb folyamat, azonban fontos számomra, hogy fenntartható forrásból származzanak az anyagok és ne tartalmazzanak egészségre káros vegyületeket. Másrészt ettől lesz olyan finom tapintása és kellemes illata a bőrnek” – magyarázza, miközben felém nyújt egy félkész derékszíjat, hogy leellenőrizhessem, ez valóban így van.

Állítja, semmi ördöngösség nincs a bőrművességben: minden folyamat ugyanúgy megtanulható, mint mondjuk a kötésnél. Némi kézügyesség persze kell, de gyakorlással ez is fejleszthető, illetve minőségi szerszámok. Utóbbiak részben saját gyártásúak, és a táblában érkező, különböző vastagságú bőrök szabás-varrását is teljes mértékben kézzel, hagyományos módszerrel végzi. Maga készíti a termékekhez szükséges sablonokat, amelyeket aztán egy sniccerrel vág ki, majd kilyukasztja az öltések helyét, egy japán manufaktúra által készített növényi alapú kenőccsel eldolgozza a széleket, amitől szép fényes lesz a bőr, végül kézzel, kéttűs technikával összevarrja az anyagot.

Szerényen beszél, pedig valószínűleg nem mindenki tudná hibátlanul megmunkálni a bőrt, vagy legalábbis nem lenne türelme újrakezdeni egy pénztárcát, ha véletlenül rossz helyen lyukasztaná ki az anyagot.

De Peti nemcsak a gyártás során figyel a minőségre, a kezéből kiadott termékekre élettartam garanciát is vállal: szeretné nyomon követni a termékek életét, aktív kapcsolatot fenntartani a vásárlókkal, segíteni, ha kérdés merülne fel a bőrápolással, használattal kapcsolatban.

S ha már jövőbetekintés, Petinek akad ötlete. „A kísérletező kedvem végtelen, amint legyártottam egy terméket, már azon töröm a fejem, hogyan lehetne még praktikusabbá tenni. Ezt talán egy kicsit szűkebb keretek közé kellene fognom és a meglévő termékekre koncentrálni, mert folyamatos kísérletezésre nem lehet üzletet építeni. Ugyanakkor azt el tudnám képzelni a későbbiekben, hogy egy-két ember végzi a gyártást hasonló precizitással, én pedig az új ötletekért, az első prototípus elkészítéséért felelek, mert ez a részfolyamat tesz igazán boldoggá.”

Elismeri, még hosszú út áll előtte, hogy eddig eljusson, s szeretné a vállalkozói attitűdjét is fejleszteni, de vannak biztató jelek. Ügyfelei jelenleg nagyrészt nőkből állnak, akik főleg ajándékba vásárolnak, ám szívesen választanának maguknak is terméket, így ezen a téren van lehetőség. Emellett jó lenne egy webshopot is elindítani, persze itt is odafigyelve a fenntarthatóságra, hiszen végső soron Peti számára ez a cél.

„Rossz látni azt a kapitalista szemléletmódot, amely arra buzdít, hogy állandóan új dolgokat vegyünk, amikre nincs szükségünk, és amely iszonyatos terhet ró a környezetünkre. A saját életemben is ennek ellenkezőjére törekszem, és a vállalkozásommal is ezt az üzenetet próbálom átadni: olyan termékeket szeretnék az emberek kezébe adni, amelyeket nem kell néhány éven belül eldobni, hanem egy életen át elkísérnek.”

 

A cikk az Ecoport magazin 2021/2. számában jelent meg.
Bertalan Melinda / Fotó: Egyed Meli, Jámbor Péter

vehir.hu