Több mint fél év után nyitotta meg ismét kapuit a Laczkó Dezső Múzeum pénteken, ennek alkalmából pedig ismét látogathatók az intézmény kiállításai is, így a jelenleg legnagyobbnak számító Magyar Világ 1938-1940 című tárlat is. A Trianon utáni revíziót és a békeidők társadalmát, gazdaságát bemutató kiállítás eredetileg októberben debütált Veszprémben, akkor azonban a járványügyi intézkedések miatt két hét után be kellett zárni. Most, az újranyitás és a nemzeti összetartozás napja alkalmából Nyári Gábor történész, a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Archívum főigazgatója, illetve a kiállítás kurátora tartott előadást A Trinanonra adott válaszok címmel.
Annyi kétségtelen, hogy június 4. soha nem lesz ünnep, száz év elteltével azonban kimondhatjuk, Magyarország képes volt talpra állni a trianoni veszteségek után, erősebbé vált, így a tragédia mellett az összetartozás üzenetét is hordozza ez nap – szögezte le rögvest az elején Nyári.
De hogyan is zajlott ez a talpra állás? Több részletben, hiszen Trianon mély sebet ejtett rajtunk: az ország elveszítette területének kétharmadát, 21 milliós lakossága 7,5 millióra csökkent, 3,5 millió magyar rekedt a határokon túl és számos családot szakított szét a békediktátum. Nekik nem voltak se képviselőik, nem voltak közigazgatási szervek, s bár látszólag Magyarország visszanyerte függetlenségét, haderejét korlátozták, így ez a függetlenség erősen kérdőjeles volt.
Gyakorlatilag tehát halálos ítéletet mondtak ránk, s hogy mégis sikerült életben maradni, annak köszönhető, hogy rögtön felismertük: össze kell fogni, a békediktátumot pedig politikai, gazdasági, társadalmi és szellemi értelemben is felül kell írni. Ennek első lépése volt az 1920. évi első törvénycikk, amely kimondta, hogy a jogfolytonosságot helyre kell állítani, hiszen a magyarság összetartozásának ez az alapja. A fellendülésben aztán nagy szerepet játszott, hogy Magyarország ki tudott lépni a diplomácia színterére: a békés területi revízióknak köszönhetően a következő években három alkalommal tért vissza nagyobb terület az anyaországhoz, a kormány pedig sikeresen lépett fel a határon túli magyarokért.
Igencsak súlyosak voltak a gazdasági veszteségek is: a nemzeti összvagyon a korábbi 50 milliárd koronáról 20 milliárdra csökkent. Ennek ellensúlyozásaként Bethlen István miniszterelnök 1923-tól kezdve népszövetségi kölcsönöket vett fel, kifejezetten azzal a céllal, hogy visszaállítsa az ország gazdaságát. A visszaállítás kifejezés itt egyébként kulcsfontosságú volt, gondos áttervezéssel ez ugyanis valóban sikerült, szemben a későbbi 70-es, 80-as évek gazdaságpolitikájával, ahol a kölcsönöket egy recsegő-ropogó rendszer fenntartására vette fel a kormány. Az akkori vezetés azonban felismerte, hogy a gazdaságot először új alapokra kell helyezni, hiszen a szántóföldek, bányák, a vasútvonalak nagy része elveszett – a korábbiakra már nem lehetett építeni. A szakképzésre viszont igen, s ekkoriban kezdődött meg a világon is egyedülállónak számító szakemberek képzése, valamint a könnyűipar – köztük a gyógyszeripar, az elektrotechnika – fellendülése, amely nyersanyag helyett inkább tudást igényelt. Ekkor jöttek létre az olyan nagy márkák is, mint a Tungsram vagy az Orion, miközben Németország közeledése is egyre érezhetőbbé vált. S csak hogy számokkal is illusztráljuk, mennyire komoly volt a növekedés: 1919-hez képest a 30-as évekre 35%-kal nőtt a GDP, Magyarország gazdasága pedig a háború nagy nyertesének számító Csehszlovákiáéval vált egyenlővé.
Az ország megerősödésében azonban egyértelműen a Trianonra adott szellemi válaszok játszottak a legnagyobb szerepet. Klebelsberg Kuno helyesen ismerte fel, hogy a nemzetet a kultúra teheti ismét naggyá, s csak egységes nemzetként tudunk életben maradni. Ebben pedig volt mire alapozni: bár az ország korábban számos alkalommal került idegen kézre – gondoljunk csak a török hódoltságra vagy a Habsburgok hatalmára –, a magyarság egysége, mint cél, sosem kérdőjeleződött meg. Így aztán a nemzetté válás folyamata, ami még a reformkorban kezdődött, ekkor ért be igazán.
Ebben hatalmas szerepe volt a népiskolák egyre növekvő számának, a magyar egyetemek erősödésének és azoknak a külföldi és hazai ösztöndíj lehetőségeknek, amelynek köszönhetően a jó eszű parasztgyerekek is feljebb tudtak emelkedni a társadalmi ranglétrán. Emellett a kulturális élet is pezsgett: a 30-as években már 500 mozi működött, a két világháború között pedig 300 nagyjátékfilmet forgattak, számos színház működött, de ehhez az időszakhoz köthető a Nyugat folyóirat második nemzedéke is. Közben pedig a népmozgalmak is megkezdődtek, amelyek fontos szerepet játszottak a nemzeti egység erősítésében, később pedig ezekből nőtt ki részben a rendszerváltó nemzedék is.
Miközben tehát Trianon elvett, Magyarország azt is megtanulta, hogyan lehet erős, meghatározó állam: ebben a 20 évben olyasmit sikerült felépíteni – a nemzeti összetartozást – amit a későbbi diktatórikus rendszerek sem voltak képesek tönkretenni.
