2021. június 15.
//
Jolán névnap

7 kérdés a hétköznapi hősöknek

Természetesnek veszik az emberek az egészségügyi dolgozók munkáját, vagy meglátják benne az erőfeszítéseket? Hányan vállalták a Covid-osztályon a munkát? Miből merítenek erőt? Ezeket a kérdéseket is feltettük a "hétköznapi hősök" vezetőinek.

Múlt szombaton egy nem mindennapi koncertet tartottak a Hangvillában. Az esemény nem csak azért volt különleges, mert első fecskeként, az újranyitás után debütált ismét a kulturális központ nagyterme, az exkluzivitás a meghívotti körben rejlett.

A RespektEst névre keresztelt rendezvényre ugyanis kifejezetten a Covid-19 elleni küzdelemben a frontvonalban harcoló egészségügyi dolgozókat, valamint önkénteseket hívták meg, nekik adott koncertet Csemer Boggie és Gájer Bálint.

Ahogy az ötletgazda, Bélafi László többször megfogalmazta, többek közt portálunknak adott interjúban is, hétköznapi hősök születtek a mentőállomáson és a kórházak Covid-osztályain, akik annak ellenére, hogy kérhették volna áthelyezésüket, nem tették meg, hanem szembenéztek a sokszor embert próbáló feladatokkal.

De hogy pontosan belülről hogyan élték meg ezeket a hónapokat ezek az emberek, arról a veszprémi mentősök vezetőjét, valamint a megyei kórház ápolási igazgatóját kérdeztük.

Az alábbiakban Nátrán Albin, az Országos Mentőszolgálat Közép-dunántúli Regionális Mentőszervezet vezető mentőtisztje, valamint Horváth Károlyné, a Csolnoky Ferenc Kórház ápolási igazgatója válaszol.

Hány ember dolgozik az Ön irányítása alatt, ebből nagyságrendileg hányan vállalták, hogy a járványban ugyanúgy helytállnak, ahogy azelőtt is?

Nátrán Albin: Veszprém megyében az Országos Mentőszolgálat mintegy 280 kivonuló mentődolgozót foglalkoztat (orvos/mentőtiszt, mentőápoló, mentő-gépkocsivezető). A dolgozók 100%-a vállalta a Covid-19 elleni védekezést, hiszen a „mentőzés” a hivatásuk a Bajtársaknak.

Horváth Ferencné: Közel 1100 ember, így ápolók, asszisztensek, műtőben dolgozók, takarítók és betegszállítók munkáját irányítom. Amikor tavaly márciusban szembesültünk az első Covid-hullámmal, még nem tudtuk, hogy mivel nézünk szembe, ezért sok kétség, félelem volt jelen a dolgozók között. Az első időszakban még jobban megosztotta a dolgozókat a vírustól való félelem. Az első hullám - most már tudjuk - enyhe lefolyású volt, legalábbis a második, de legfőképp a harmadik hullámhoz viszonyítottan. A dolgozók a több mint egy év alatt akaratlanul is hozzászoktak a vírushelyzethez, megtanultak vele együtt élni. Ebben az időszakban megmutatkozott az is, hogy mennyire fontos, hogy ne csak egy feladatkört lássunk, hanem ismerjük a munkatársaink személyiségét is: fel kellett ismernünk, hogy milyen területen lehet az adott dolgozó munkáját a legjobban igénybe venni úgy, hogy mindenki a maga helyén a legjobb teljesítményt nyújtsa. A munkatársak többsége vállalta az átirányítást, hogy a betegellátásban egymást segítve tudják a feladatokat megoldani, átsegíteni a betegeket, a családokat, a hozzátartozókat a nehéz időszakon.

Visszatekintve a három hullámra, mikor volt a legnehezebb a munka, mind fizikailag, mind lelkileg?

Nátrán Albin: Természetesen a harmadik hullám volt - remélem múlt időben - a legmegterhelőbb, a legnagyobb betegszám és a legsúlyosabb állapotú betegeket ekkor látta el a Mentőszolgálat.

Horváth Ferencné: A harmadik hullámban október végére felfutott a betegszám és hosszasan, stagnálóan magas volt áprilisig, ezért ebben az időszakban volt a legnehezebb a munka fizikailag és lelkileg is.

Miből tudtak energiát meríteni a nehéz időkben?

Nátrán Albin: Én azt gondolom, hogy a család, aki ilyenkor segítséget tud nyújtani első sorban, de nem elhanyagolható a munkatársak csupa nagybetűvel a BAJTÁRSAK mentális és fizikai segítsége.

Horváth Ferencné: Egymásból, a beszélgetésekből, a személyes megküzdési stratégiákból, amelyben az egymásba, a tenni akarásba és a gyógyításba vetett hit visz előre.

Fel tud idézni különösen nagy felemelő pillanatot az elmúlt időszakból?

Nátrán Albin: Sajnos a koronavírus nagyon súlyos betegségeket okoz. Mint ismert, csaknem 30 000 beteg halt bele Magyarországon a mai napig. A megszokott eszközös és gyógyszeres terápia a mentőgyakorlatban igen sokszor nem volt elegendő ahhoz, hogy a betegeket gyógyintézetbe tudjuk szállítani. Nem tudok „sikertörténetet” felidézni az elmúlt időszakban.

Horváth Ferencné: Számomra az egyik nagy felemelő pillanat volt, amikor az Intenzív Osztály azt jelezte, hogy egy héten belül négy Covid-pozitív súlyos állapotú lélegeztetett beteget tudtak levenni a lélegeztetőgépről és kielégítő az állapotuk.

Milyen a betegek és a hozzátartozóik hozzáállása az önök munkájához? Mindenkinek új és ismeretlen helyzettel kellett szembenéznie, változott az ő magatartásuk?

Nátrán Albin: A betegek és hozzátartozók is többnyire megdöbbenéssel veszik, amikor kimondjuk a diagnózist: koronavírus fertőzést kapott. Félelem tölt el valamennyiünket, ha egy potenciálisan életveszélyes betegséget kapunk el. Ez főként a harmadik hullám kezdetén volt jellemző. Amint látják az egészségügyi ellátó személyzeten a segíteni akarást, kapnak néhány biztató, megnyugtató mondatot, „oldódik” többnyire a félelmük.

Horváth Ferencné: Azok a családok, hozzátartozók, akiket kórházi ellátásunk által érintett a járványhelyzet, belülről szembesültek a veszélyhelyzet adta kihívásokkal. A látogatási tilalom fenntartása miatt a kapcsolattartás mobil eszközök segítségével valósulhatott meg, amellett, hogy a hozzátartozóknak lehetőségük van csomagot küldeni szerettüknek. A közös akarat, hogy mi a beteget szeretnénk visszaadni a családnak, a családok pedig mielőbb visszavárják otthonukba szeretteiket, épített átívelő hidakat ellátók, betegek és családjaik között. Köszönettel, odaadással és elismeréssel közelebb kerültek egymáshoz betegek és ellátóik.

Hogy érzik, megkapják a kellő megbecsülést munkájukért a civil lakosságtól, vagy mindenki természetesnek veszi mindezt?

Nátrán Albin: Jelenleg úgy érzem, hogy az Országos Mentőszolgálat társadalmi megbecsülése igen magas. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk/kapunk. A megszerzett presztízsünket nem elég megszerezni, azt meg is kell tudni tartani. Ezt pontos, precíz, szakszerű, empatikus munkavégzéssel tudjuk megtartani.

Horváth Ferencné: Igen, a civil lakosság jelentős része elismeri a munkánkat és ez lendíti tovább a jelenleg is működő covid-ellátásban dolgozókat.

 

Mi az álláspontjuk az oltással kapcsolatban?

Nátrán Albin: Az oltás beadása (felvétele) az egyetlen módja a vírustól való szabadulásnak, ezért azt mindenkinek ajánlom az orvosa által meghatározott vakcinával.

Horváth Ferencné: Az oltás kell és szükséges, mivel fontos, hogy minél kevesebb súlyos állapotú beteg kerüljön az ellátórendszerbe. Arra biztatunk mindenkit, hogy éljen az oltás lehetőségével.

Hajas Bálint