Kína, a koronavírus egykori epicentruma. A híradások szerint Kínában elmúlt a járvány, a gazdaság pörög, és már tömegrendezvényeket is tartanak. Az ázsiai ország nem kis erőfeszítéssel érte el eredményeit. A járvány viszonylagos gyors leküzdését nagyban elősegítette a digitális és jól bejáratott megfigyelő rendszerek precíz összehangoltsága.
Igaz, hogy a járvány elvileg eltűnt, de kiépült mellette egy olyan rendszer, amely a lakosság teljes megfigyelését teszi lehetővé. A felvidéki Pátria Rádió nemrég egy Hsziánban élő műfordítóval, a Nemzetközi Tanulmányok Egyetemének tanárával készített interjút arról, milyenné váltak a mindennapok egy évvel a járvány kirobbanása óta. Az Európai Nyelvek Intézetének tanárával, Hizsnyai Tóth Ildikóval készült teljes beszélgetést a szlovákiai nemzetiségi rádió oldalán lehet meghallgatni.
Mint mondja, ha valaki most Hsziánba csöppenne, nagyjából ugyan azt látná, mint a járvány előtt. Annyiban változott csak az utcakép, hogy megmaradtak az ellenőrző kapuk, ahol továbbra is járványügyisek állnak, és testhőt ellenőriznek. Egyesek maszkot is hordanak, ami kültéren egyébként nem kötelező.
„Amit viszont nem látnak az emberek, hogy mindenkinek ott van a zsebében a GPS-alapú nyomkövető alkalmazás, amit naponta kell frissíteni a testhővel. Én naponta négyszer töltöm fel, aminek köszönhetően tudok bemenni az egyes ajtókon. Minden egyes ajtón, legyen az hivatal, boltajtó, vagy közlekedési eszköz, van egy QR-kód, amit bescannelek, és kidobja a saját egészségügyi QR-kódomat, ami ha zöld, beléphetek, ha nem, akkor kint maradok, illetve állami karanténba kell mennem. Valójában a védekezésnek az alfája és omegája a nyomkövető rendszer”- folytatja.
Utasok egy kínai metrón. Illusztráció. Fotó: Freepik, Biancoblue
Az adás szerkesztője, Gazdag József felidézi, Yuval Noah Harari történész már egy évvel korábban beszélt a CNN-nek adott interjújában arról, hogy a járványhelyzet társadalmilag elfogadottá teszi a megfigyelő rendszereket.
Mivel az egészségünkről van szó, beletörődünk abba, hogy a hatalom nyomkövetővel lát el bennünket, és mostantól minden lépésünkről tudni fog. Ez kétségkívül megkönnyíti a kontaktkutatást, hiszen a rendszer pontosan tudni fogja mikor merre jártunk és kivel találkoztunk, ugyanakkor a privát szféránk egy részétől elbúcsúzhatunk. A járvány elleni küzdelemben legitimáltuk a biometrikus adatokon alapuló megfigyelést, ami nélkülözhetetlen a helyzet leküzdéséhez. Csakhogy a járvány egyszer véget ér, de a megfigyelés, a totális kontroll, a lakosság állandó monitorozása mostantól természetes lesz”- idézi műsorvezető az izraeli történészt.
Európai szemmel nézve elsőre talán utópisztikus, hogy Magyarországon is a kínaiakhoz hasonlóan éljünk. A technológia már adott, a kérdés az, hogy a megfigyelés összeegyeztethető-e a szabadságjogokkal anélkül, hogy azok ne csorbulnának? A napi.hu tavalyi cikke alapján a Foreign Affairs szerzője, Nicolas Wright szerint igen.
A neuorológus tavaly úgy látta, „ a járványokkal szembeni küzdelem régóta kéz a kézben jár az emberek megfigyelésével: az epidemológia egyik úttörője, John Snow már a 19. század derekán, a nagy londoni kolerajárvány idején saját lakókörnyezete aprólékos megfigyelése révén találta meg a fertőzés forrását és a kór legyőzésének kulcsát. A polgáraikat szisztematikusan nyomon követő autoriter rendszerek a koronavírus-járvány elleni küzdelemben is jelentős előnyre tettek szert: kiterjedt megfigyelési rendszerüket az állampolgárok elnyomása helyett most a járvány terjedésének követésére és feltartóztatására tudták átállítani”, írja az eredeti cikk alapján a napi.hu.
Wright szerint a nyugati demokratikus államoknak is meg kellene találniuk a módját annak, hogy úgy alkalmazzák a digitális megfigyelés rendszereit, hogy az eközben ne sértse veszélyes mértékben a polgárok szabadságjogait.
Európában a tagállamok ha nem is QR-kódokkal és applikációkkal, de vakcinaigazolványok bevezetésével próbálkoznak. Uniós szinten is ötletelnek róla, ám a cikk írásakor még nincs közös álláspont azt illetően, hogy ez pontosan mire jogosítja/jogosítaná fel tulajdonosát. Egy biztos, -és ebben a legtöbb szakember és tudós is egyet ért, - hosszú évekig, de akár örökre elfelejthetjük a vírus előtti életünket.
Hogy ez jó vagy rossz lesz? Még nem tudjuk, de az biztos, hogy a mi hozzáállásunk is sokat segíthet a helyzeten. A fentebb is idézett izraeli tudós-történész, Yuval Noah Harari a „21 lecke a 21. századra” című könyvében például arról ír, hogy mivel életünk egyre gyorsabban változik, az emberiség egyik fő kihívása és feladata az előttünk álló száz évben a jobb rugalmasság és alkalmazkodóképesség kifejlesztése, valamint a konvenciók átértékelése lesz.
