2021. március 7.
//
Tamás névnap

A város, amelyik sohasem ült le

2021. február 12. 11:50
A legtöbb családban őriznek néhány szavas bölcsességeket, amelyek aztán generációról generációra szállnak. Az én tágabb famíliámban többségben vannak a műszaki, gazdasági szakemberek és ez az öröklődő tanácsokban is érzékelhető. Nálunk gyakran elhangzik a „ha most leülsz, úgy maradsz” figyelmeztetés. Biztatás lehet ez a magánéleti vagy gazdasági gondok, vagy éppen egy város esetében is. Barta Éva írása a Vehíren.

Büszkén olvasom, hogy a közvéleménykutatások szerint Veszprém az ország egyik legélhetőbb városa. Az átutazó megcsodálja műemlékeit, természeti adottságait, kulturális életét, sportsikereit, de van egy kevésbé látványos értéke is a városnak: a folyamatosan megújuló, biztonságos megélhetést adó ipara, gazdasági élete. Ha voltak is hullámvölgyei, sohasem „maradt ülve”. Most sem, amikor a járvány megrendítette több vidék gazdaságát, veszélyeztetve az ott lakók megélhetését.

Érdemes visszagondolni azokra az időkre, amikor a rendszerváltás megváltoztatta a gazdaság és a kutatás feladatait, lehetőségeit. A Bakony Művek, a VÁÉV vagy a NEVIKI, MÁFKI nevét ma már jobbára csak a nyugdíjasklubok őrzik. A szabadabb import, a nemzetközi együttműködés új utakra terelte a kutatókat, a mérnököket és a nagytapasztalatú mestereket is. Egy ideig hosszú sorokban vártak a lehetőségekre a munkaügyi hivatalnál, majd a sor egyre rövidebb lett, a lehetőségek pedig olyannyira bővültek, hogy az elmúlt négy-öt évben már tele volt a postaládám a „munkatársakat keresünk„ felhívásokkal. Jöttek a külföldi befektetők s az új üzemek örömmel fogadták a tapasztalt mérnököket, szakmunkásokat. Voltak, akik egészen új utakon igyekeztek hasznosítani magukat. Néha még sokat látott újságíróként is nagyot néztem: a főmérnök, akivel nemrégen még a növényvédőszer gyártásáról készítettem interjút, a pálinkafőzésben jeleskedett és sokat tett azért, hogy ez az italunk hungarikum lett. Találkoztam kutatómérnökkel, aki vállalkozást alapított a tökmagolaj gyártásra, más pedig a növényi tápok előállítására, és folytathatnám a sort...

Az ipar és a tudomány világában a járvány Veszprémben csak egy rövid megtorpanást okozott. Más okokból, de sokkolta az ittenieket is, amikor a külföldi befektető a szomszédos Nemesvámoson több mint négyszáz dolgozó munkahelyét szüntette meg. A letaglózó hírt követően azonban hamarosan egymás után jöttek a jók is, amelyek fejlődést, biztonságot ígérnek. Nemesvámoson például a Bock Hungária száz új munkahelyet teremt, bővít a tejipar is. Több mint kétmilliárd forintos beruházással mérnöki fejlesztő központot hoz létre a Thyssenkrupp, a tervek szerint 80 fejlesztőmérnök erősíti Magyarország szerepét az európai autóiparban és sorolhatnám az újabb lehetőségeket.Mindehhez tovább erősítik a szakmai hátteret, tudást is.

A veszprémi iskolák mindig híresek voltak, az egyetem, a gimnáziumok ugyanúgy, mint a szakképző technikumok. Most egyedülálló fejlesztés kezdődik a Jendrassik- Venesz Technikumban, új tanműhelyt építenek két és félmilliárdos költséggel. Az egyetem is folyamatosan alkalmazkodik az újabb kihívásokhoz. Nos, mindez közvetve vagy közvetlenül biztos megélhetést ad az itt élőknek, a magas színvonalú sport és kulturális élet pedig jó közérzetet.

Nekem ezek is eszembe jutottak arról a kérdésről, hogy miért is jó Veszprémben élni. A válasz röviden tehát az:

mert ez a város képes folyamatosan megújulni.

Mielőtt túl derűsnek tűnne a kép, azért meg kell jegyezni, hogy a talpon maradás nem minden esetben csak az akaraton, a tudáson múlik. A járvány itt is megtépázta a vendéglátókat, és az idegenforgalmat is. Nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy ne üljenek le végleg, de ehhez az erőfeszítéshez segítség is kell. Bízunk abban, hogy a nyáron valamelyik teraszon egy kávé mellett már arról beszélgethetünk, hogy ha nagy nehézségek árán, de ez az ágazat is talpon maradt…

Barta Éva

További cikkek

Kell-e kötelező ovi?
Kell-e kötelező ovi?
Bosszús vagyok, no, nem mint szakember, inkább mint naponta négy gyermeket iskolába és óvodába hordó szülő vagyok felháborodva, és véleményem is eszerint fogalmazom meg. Adamecz Zoltán vendégírása.
Az étkezésről és lélekről
Az étkezésről és lélekről
Böjtölni nem csak a különböző ételekről való lemondással lehet. Az élvezeti cikkek elhagyása pedig egy sokkal nagyobb lelki fejlődéssel is kecsegtethet. Csapó Viktor vendégírása a Vehíren a húsvéti böjtről és annak lehetőségeiről.
Az internetben élünk már?
Az internetben élünk már?
Az online világ kritikája, egyben józan értékelése a cyber-létezésnek egy 17 éves veszprémi diák szemszögéből. Kovács Örs vendégírása a Vehíren.
Kágézé
Kágézé
Kovács Gábor Zoltán, vagy ahogy a legtöbben ismerték Brassai Zoltán 2018-ban hagyott itt minket. Molnár Sándor az Utas és Holdvilág Antikvárium tulajdonosa az ő emlékét idézte fel személyes élményeken keresztül.
Álmodozzunk tovább...
Álmodozzunk tovább...
Február 3-án itt megjelent írásomat követően rengeteg üzenetet kaptam,- többségében egyetértőt - ezért folyamatában felfűzve a vasútállomásnál megállnék egy pillanatra. Ott is a hajléktalanszállónál, ugyanis a közösségi portálon megosztotta valaki rosszallását a körülményeket illetően, és ennek kérdésében sikerült egy önkormányzati képviselővel is vitába keverednem. Adamecz Zoltán írása a Vehíren.