2021. január 28.
//
Károly, névnap

Van még hova fejlődnie Amerikának a szólásszabadságban

Példátlan események sora tépázta meg az USA amúgy sem egységes társadalmát az elmúlt egy évben, a szétzilálódott közösség pedig nem sebkezelést, hanem egy fenyegető üzenetet kapott az egyik üzletembertől: inkább fogd be a szád! - véleménycikk a capitolium-i eseményekről és az amerikai elnök elhallgattatásáról.

Pénteken a Twitter végleg letiltotta Donald Trump csatornáját. Ezzel az amerikai elnököt megfosztotta egyik olyan felületétől, amelyen előszeretettel kommunikált az emberekkel, szinte sűrűbben és gyorsabban tette közzé álláspontját ezen a csatornán, mint hivatalos elnöki közleményekben, sajtótájékoztatókon. Persze a többi jelentős közösségi médiafelület sem tétlenkedett, az elnök Instagram-fiókját is felfüggesztették, ahogy természetesen Facebook-ra sem posztolhat egészen addig, amíg január 20-án Joe Biden át nem veszi a hatalmat tőle.

Mielőtt azonban végleg pálcát törnénk a közösségi média feje felett, mint egy igazságos bírósági tárgyaláson, nézzük meg az indokaikat is, ami ehhez a döntéshez vezetett.

Eszerint Trump túl messzire ment posztjaiban, amikor arra biztatta híveit, hogy rohamozzák meg a Capitolium épületét január 6-án – mint a nemzetközi tudósításokból kiderült, sikeresen – tiltakozásul a korántsem egyértelműen szabályos elnökválasztás eredménye miatt.

fotó: bostonglobe.comfotó: bostonglobe.com

Ezzel viszont Trump az indoklás szerint megsértette a közösségi média alapelveit, azaz erőszakos felbujtó volt, megelőzvén a további zavargásokat pedig letiltották a még pár napig regnáló elnököt.

Van joga ehhez egy Facebook-nak?

A válasz: igen.

Ugyanis hiába hívjuk közösségi médiának a felületet, az továbbra is az alapító, Mark Zuckerberg többségi tulajdonában áll, aki, mint az internet legnagyobb közösségi felületének birtokosa, maga írhatja és tartathatja be a szabályokat.

Ha csupán a capitoliumi eseményeket nézzük, beigazolódni látszik az a mantra, amit a liberális demokrata közösség idestova négy éve hangoztat Trump vehemens és meggondolatlan kijelentéseiről.

Tüntetők a Capitolim épületében (fotó: MTI/EPA/Jim Lo Scalzo)Tüntetők a Capitolim épületében (fotó: MTI/EPA/Jim Lo Scalzo)

De nézzük távlatokban a közösségi média konkrét társadalmi megmozdulásokat előidéző erejét! Nem is kell messzire visszatekinteni, elég, ha a fél évvel ezelőtti amerikai tudósításokat megnézzük. Hat hónapja a Black Lives Matter mozgalom aktivistái komplett városrészeket gyújtottak fel, fosztogatás, sőt fegyveres összetűzések is kialakultak az USA-ban. Mindez pedig onnan indult, hogy George Floyd, egy színes bőrű ember az életét vesztette egy rendőrségi letartóztatás során.

A tragédiáról szóló videó szintén a közösségi médiában vált híressé és ugyanez a felület szolgált katalizátorként azokhoz a tüntetésekhez, amelyek már-már háborús övezetté változtatták az USA több nagyvárosát is.

Akkor sem korlátozás, sem letiltás fel sem merült a BLM-mel kapcsolatos posztok kapcsán. Sőt, hashtage-ek és badge-ek sora toborozta az embereket a BLM-be a Facebook-on, Twitteren és Instagramon is.

Pillanatkép egy BLM-megmozdulásról Amerikában (fotó: NBC)Pillanatkép egy BLM-megmozdulásról Amerikában (fotó: NBC)

Pedig a közösségi alapelvekben akkor is szerepelt az a passzus, ami miatt most Trump virtuális száját befogták.

Mi a különbség a két esemény között? Az, hogy amíg a mostani zavargásokat rá lehetett fogni egy emberre, nevezetesen Donald Trump-ra, addig a BLM-nek nem volt egy megszemélyesítő alakja sem, ezáltal a felelősség is szétoszlott azon több százezer ember között, akik kocsikat gyújtottak fel és kirakatokat törtek be. Úgy látszik, a felelősség inflálódása elegendő ahhoz, hogy a közösségi alapelvek fölött uralkodó néhány személy szemet hunyjon a lefektetett szabályok felett.

Reméljük, csupán ez a logikai zavar áll a mostani kínos incidens mögött, és nem az, hogy pár ember, akiknek a kezében vannak ezek a globális közösségi médiatermékek, a saját ideológiai meggyőződésük szerint döntenek arról, hogy mely erőszakos megmozdulásokat támogatják és melyeket tiltják le a felületükről.

Mert ha utóbbi igazolódik be, akkor semmi biztosíték nincs arra, hogy a liberális diktatúra után nem üti fel a fejét a fasiszta, vagy kommunista megfelelője is.

Az mindenesetre aggasztó, hogy a demokrácia fellegvára, nevezetesen az USA jelenleg még, vagy már ezen a szinten áll a szólásszabadság kérdésében.

 

Az írás a szerző saját véleménycikke.

Hajas Bálint