A 2020-as terveinket úgy ahogy volt, egy tollvonással keresztülhúzta a koronavírus-járvány. Fesztiválok, utazások, esküvők mentek a levesbe, és attól, hogy átléptünk 2021-be, még egyáltalán nem biztos, hogy ez a tendencia – mármint a fixnek hitt események elmaradása – hamarosan véget ér. Ezek után pedig valahol elterjedt az a nézet is, hogy tervezni innentől kezdve teljesen felesleges, mert amit elképzelünk, az úgysem fog valóra válni. De tényleg az?
Szerintem nem. Tény, sokkal nehezebb bizonytalan körülmények között tervezni, de attól még nagyon is lehet, sőt, kell is. Csak éppen előtte nem árt tisztázni, hogy mit jelent a terv, és a tervezés.
Mert ha úgy tekintünk egy tervre, hogy az az a valami, ami pont akkor, ott és úgy fog megvalósulni, ahogy elképzeljük, akkor a fenti kijelentés igaz: az életben soha semmi nem történik pontosan úgy, ahogy eltervezzük. Még a legflottabbul működő gépezetbe is csúsznak be bakik, amiket rugalmasan kell tudni kezelni. Ezért szerintem sokkal jobb az a definíció, hogy
a terv feladatok és részeredmények összessége, egy olyan cél része, amelynek az irányába haladsz és amelynek az eléréséért folyamatosan teszel.
Mondok egy egyszerű példát! Amikor azt mondjuk, a jövő évben elutazom a Maldív-szigetekre, az nem csak annyiból áll, hogy ezt kijelentem aztán egy csettintésre ott termek (de jó is lenne…). Ehelyett utánanézek, hogy lehet oda eljutni, megveszem a repjegyet, lefoglalom a szállást, felszállok a repülőre…. Tehát, részleteire bontom a tervet, átveszem az egyes fázisokat, amelyek mentén végrehajtható és az egyes feladatokat valósítom meg sorban.
Persze előfordulhat, hogy az élet, a körülmények keresztülhúzzák a terveinket, és ilyenkor át kell gondolni, hogyan tovább. Ehhez pedig fontos azt is látni, hogy mi az a nagyobb kép, aminek a része a tervünk: mi az értelme, mit akar szolgálni? Mondok megint csak egy példát.
Jó néhány éven keresztül minden évet úgy kezdtem, hogy írtam egy kívánságlistát a dolgokról, amelyeket szerettem volna, ha adott esztendőben megvalósulnának – egyes tételeket akár a nagyobb, életre szóló bakancslistámról átvéve. Mondhatni írtam két tucat tervet, és jó esetben a felük, ha megvalósult. Mégis, idővel megtanultam, hogy nem baj, ha nem tudok pipát tenni az összes tétel mellé, mert nem is feltétlenül ez a lényeg. Persze, roppantul örültem volna, ha mondjuk eljutok New Yorkba, de a lista sokkal inkább arról szól, hogy merjek nagyot álmodni és tudjam, ki szeretnék lenni: olyan tevékeny személy, aki észreveszi és élvezi az élet apró szépségeit is és közben aktívan tesz a nagyobb álmaiért. És ez nem jelenti azt, hogy minden tervemnek akkor kell megvalósulnia, amikor felírtam őket.
Van, hogy eltervezünk valamit és nem akar megvalósulni, csak nagy sokára. Van, hogy egy terv totális csődöt mond. Olyan is, hogy időközben egy tervet kinövünk. És olyan is, hogy végre minden készen áll ahhoz, hogy kipipálódhasson a terv, de az élet közbeszól.
Rengeteg olyan eset adódhat, ami keresztbe tesz a terveinknek, de ettől még nem kell feltétlenül elengednünk az egész folyamatot, hiszen
a tervek motivációt adnak a mindennapokban, és még akkor is számos tapasztalattal gazdagítanak, ha nem valósulnak meg: vagy magunkról tanítanak meg valamit, vagy a szükséges feltételekről.
2020 meg nem valósult tervei például azt, hogy elképesztően rugalmasnak kell lenni. És nem azt, hogy a tervek feleslegesek, minden rossz és én csak egy szerencsétlen áldozat vagyok, aki úgyse tehet semmit. Mert keményen fogalmazva ez a nézet, meg a híres mém is, valójában egy rugalmatlan, cselekvőképtelen embert takar, aki arra vár, hogy a szájába röpüljön a sült galamb. Persze, lehet keseregni, de hosszú távon nem érdemes, különben csak még mélyebbre ránt a tehetetlenségi erő.
Inkább használjuk most a válságtervezési stratégiát! Gondolkodjunk alternatívákban, szabjuk lazábbra a terveinket! Nézzük meg, mi az, amit hosszú távon szeretnénk elérni, és mi az, amit mostohább körülmények között is meg tudunk belőle valósítani, hogy legalább a részeredmények sikerélménnyel töltsenek el bennünket.
Fotók: Pexels, Unsplash
