A rektor arról beszélt: most ugyan kétségbeesett figyelem várja, hogy a tudomány leküzdje a pandémiát, de az elmúlt években egyre nagyobb teret nyertek az áltudományos hangok, "az emberi hülyeség, korlátoltság, rosszindulat, manipuláció korlátlan terjedése".
A történelem során soha nem volt még nagyobb szükség arra, mint napjainkban, hogy a tudomány alakítsa, helyesebben szólva mentse meg a jövőt. Kérdés persze, hogy ez az igény és bizalom kitart-e majd akkor is, amikor az emberiség boldogabbik fele újra látszólagos biztonságban fogja érezni magát.
A rektor úgy fogalmazott: a tudomány évezredek alatt kitermelt eszköztára olyan "elavult" elemeket tartalmaz, mint a kételkedés, alaposság, tájékozódás, vita, konstruktív kritika, vagy a tévedés jogának fenntartása.
"A tudomány nem képes Twitter-üzenetekbe sűríthető, megfellebbezhetetlen igazságokat hirdetni, pedig olybá tűnik, hogy tömegek részéről igény lenne rá."
A globális tudomány sikerek és kudarcok mentén kiérlelt módszertanával a valósággal foglalkozik, problémáink megoldására, életünk jobbítására törekszik. A világ népességének egyra nagyobb hányada azonban a kommunikációs tér alternatív valóságában érzi elemében magát, ahol nincs kétely, kritika, hanem kizárólag faék egyszerűségű megoldások, jól kommunikálható látszatsikerek.
A rektor megjegyezte: ez a világ kétségtelenül vonzóbb, mint a valóság. A valóság azonban egyre többször szembejön, a koronavírus vagy az éghajlatváltozás a természet törvényei szerint működik.
Nagy kérdés, hogy a most még ismeretlen posztkorona világban adódik-e még lehetőség a tudománynak, hogy a tűzoltás helyett a jövő proaktív, tudatos alakítója lehessen?