2023. június 2.
//
Anita, Kármen névnap

Megint meghalt valaki, LOL

Az elmúlt hetekben a magyar kommentelők kiállították saját szegénységi bizonyítványukat: a közösségi oldalon rutinszerűen, tucatjával érkeznek a nevetgélős szmájlik, amikor emberek haláláról tudósítunk.

Ezekben a percekben valaki (de sajnos helytállóbb azt mondani, hogy valakik) az életéért küzd. Fekszik egy kórházi ágyon, gépekre kötve – ha szerencséje van, már nincs magánál, csak a teste próbál megkapaszkodni még ebben a világban. Ha mégis eszméleténél van,  fojtogatja az összeomló tüdeje, szörnyű fájdalmakkal küzd és a közelgő elmúlás mind élesebben kirajzolódó tudatával. Haláltusáján holnap kommenthuszárok nevetgélnek majd a közösségi oldalon.

A szerkesztő pedig csak néz maga elé, ahogy a betegek haláláról tudóstó hírre gyűlnek a nevetgélő emojik, és próbál rájönni, vajon mikor szűntünk meg embernek lenni? Vajon mikor fogyott el az empátia utolsó morzsája is, vajon mióta nevetjük ki a haldoklók fizikai és a gyászolók lelki fájdalmát? 

A koronavírus áldozataira sokan csak számokként tekintenek – ők azonban igazi, hús-vér emberek voltak, akik fájdalmak közepette mentek el, és akiket a családjuk most gyászol. Sokan közülük még évekig élhettek volna, ha a covid szövődményei nem ragadja el őket, még közös karácsonyok, utazások, szeretetteljes pillanatok vártak volna rájuk, amiket már sem ők, sem a családjuk, barátaik, az itt maradtak nem élhetnek meg.  

Minden halál tragédia, aki elveszti a szüleit, a testvérét, a szerelmét, annak ezek a napok élete legrosszabjai. 

Adja az ég, hogy ne a közösségi oldalon keressenek vigaszt, mert ott nagyon hamar bele fognak futni az első "ja csak nyolcan haltak meg aznap? LOL"  típusú kommentbe. Gondolom, azok, akik a nevető szmájlikat dobálják a gyászhírekre, azt is teljesen természetesnek vennék, ha a szüleik temetésén részvétnyilvánítás helyett olyanokat mondanának a résztvevők egy megengedő mosollyal, hogy "ugyan már, betegek meg öregek voltak, úgyis meghaltak volna"

Az igazi katasztrófa nem a világjárvány, hanem az, amit mi, emberek egymással teszünk.

Schöngrundtner Tamás

További cikkek

Három csodás rózsakert, ami visszarepít a romantika korába
Három csodás rózsakert, ami visszarepít a romantika korába
Az elmúlt évek egyik legnagyobb sikere volt a Bridgerton-család, amely pezsgő szerelmi drámáival és romantikus díszleteivel a legbolondabb időkben is tiszta eszképizmust kínált. Bár a saját életünket nem tudjuk olyan lazűn átformálni egy tündérmesévé, mint ahogy a sorozat a történelmi tényeket átírta, a mese egyes díszleteit a valóságban is megtalálhatjuk: érkezik a nyár, vele együtt pedig országszerte nyitnak a romantika korát idéző pazar rózsakertek.
Minek ellenség, ha ilyen szövetségesei vannak egy országnak?
Minek ellenség, ha ilyen szövetségesei vannak egy országnak?
Az EU alapítói forognának a sírjukban, ha megtudnák, milyen diplomáciai botrányt sikerülhetett utódjuknak összehozni. Kérdés, hogy valóban lesz-e botrány, vagy érdeklődés miatt elmarad.
Hová tűnt az udvariasság?
Hová tűnt az udvariasság?
Simon Dani jegyzete egy társadalmi problémáról.
Kivételek persze mindig vannak
Kivételek persze mindig vannak
Érzékeny téma, mert tíz emberből kilenc biztos azt mondja majd rá, hogy a szex a gyerek után, az ugyan olyan, sőt jobb, és izgalmasabb, meg a gyerek csak megerősítette azt a fantasztikus intim kapcsolódást kettőtök között, és mindenki alig várja, hogy a munkából hazaesve, a fociedzés, meg házifeladat írás és vacsorakészítés után vadul egymásnak essen a szülői pár. A szexben általában a legjobb, – van némi haszna is ugye, de általában nem azért csináljuk – hogy spontán.
Variációk a munka ünnepére
Variációk a munka ünnepére
Gyerekként nem értettem, miért ünneplünk egy olyan dolgot, amitől kevesebbet lehet együtt a család, ami folyton feszültséget okoz, aminek a közeledte a hétvégét is el tudja rontani, és ami miatt anyu már hajnalok hajnalán lefőzi a kávét a családnak…