Nemrég beszámoltunk róla, hogy a Lackó Dezső Múzeum régészei egy kétszázéves dörgicsei présház falába épített római kori sírkövet emeltek ki, de az épület ezen kívül is tartogatott érdekességeket.
Az épület présház helyiségében, a szoba felőli sarokban a nagyméretű szabadkémény alatt egy kemence rejtőzött. A kemencét borító omladékban számos évszámos téglát találtak a szakemberek, melyeken az 1819-es évszám, valamint a CCZ monogram díszlik. Ezek a vélhetően a nagyvázsonyi Zichy-uradalom égetőjében készült téglák az épület olyan eleméből származnak, melyek bizonyosan a ház építésekor keletkeztek, így kijelenthető, hogy a „villámsújtotta présház” épp kétszáz esztendővel ezelőtt született.
Fotó: Laczkó Dezső Múzeum
A napokban aztán a 19. századi lakáskultúra több mardványát is feltárták. Először egy mázatlan kályhaszem-töredékre leltek rá, majd önkéntesek munkájának is köszönhetően a szemeskályha maradványait is sikerült annak eredeti helyén, a szobában megfigyelni.
Az előkerült, vörösre égetett, mázatlan kályhaszem, illetve mintázott csempe darabok már a 19. század végi néprajzi leírásokból is hiányoznak, hiszen addigra az ízlés változása miatt a mázatlan kályhákat a főként zöldmázas változatokra cserélték, ám ezen épületben valamiért kitartottak a mázatlan típus mellett. Olyannyira, hogy a kályha minden bizonnyal megélte a huszadik század tízes éveit is, amikor egy rakott takaréktűzhely (azaz sparhelt) váltotta fel, melynek sütő részébe a szemeskályha előkerült – díszesebb – darabjait építették be.
Fotó: Laczkó Dezső Múzeum
Az egyik ilyen darab teljesen épen vészelte át a földben töltött évtizedeket, sőt, megtisztítása után még egy extra szenzációval is szolgált, ugyanis a két téglalap alakú feliratmező az 1817-es évszámot rejtette! Az évszám nem feltétlenül datálja a csempe készítési idejét, hiszen elképzelhető, hogy az adott nyomódúcot több évig is használták, mindenesetre jól összecseng az 1819-es datálású téglákkal.
