Nemrégiben rendeletet hozott a bécsi városi tanács az új épületek kötelező zöldítéséről – olvasható a Magyar Mezőgazdaság oldalán. Az előírás szerint minden 7 és fél méternél magasabb új építésű lakó- és ipari épület homlokzatának egyötödét növényeknek kell borítania – a szabályozás alól csak a családi házak, lakóparkok, nyaralók és kiskertek képeznek kivételt. A zöldítés ugyanakkor a régi épületek esetében is lehetségessé válik: aki így dönt, az akár 5200 eurót is igényelhet hozzá.
A bécsi vezetés azt reméli, a zöld homlokzatok elterjedésével eredményesen tudják majd hűteni a a város mikroklímáját és így elviselhetőbbé válik, illetve mérsékelhető lesz a nyári forróság.
Caixa Forum, Madrid / Fotó: verticalgardenpatrickblanc.com
A zöldfalak – vagy ha jobban tetszik, vertikális kertek – jelensége nem új fogalom. Patrick Blanc francia botanikus már a 60-as években felvetette és kifejlesztette a függőleges kertészkedés koncepcióját és technikáját, miután rájött, hogy a túléléshez és a növekedéshez elsősorban vízre van szüksége a növényeknek, földre kevésbé. A trend aztán világszerte terjedni kezdett, az elmúlt években idehaza is, főleg a Mohány és Páfra csapatának köszönhetően, akik a Google irodájába és a Gödör Klub kültéri falába is telepítettek vertikális kertet.
Első olvasatra persze könnyen felmerülhet bennünk a kérdés, hogy mégis mit kellett ezen feltalálni, hiszen a különböző kúszónövények szabadon burjánzása már az említett időpontnál jóval régebb óta élő megoldás. A nyáron harsogó zöld, ősszel bíbor színekben pompázó borostyán és vadszőlő szerelmesei például már évszázadok óta hagyják, hogy az akár teljesen benője a házukat – még akkor is, ha tudják, az olykor agresszíven terjeszkedő növény rövid úton képes lerántani a laza vakolatot. Előbbi ettől függetlenül még szép látvány és kétségtelenül rendelkezik a zöldfalak néhány előnyös tulajdonságával is: megjelenésénél fogva nyugalmat áraszt, ráadásul jobb hőszigetelést eredményez.
A klasszikus borostyánfal mondhatni a modern zöldfal elődje / Fotó: Domján Attila
Egy klasszikus, borostyánnal benőtt épület ugyanakkor mégsem sorolandó a zöldfal kategóriába.
A vertikális kert fontos tulajdonsága ugyanis, hogy nem rongálja az épületet – éppen ellenkezőleg: véd a széleróziótól és a záporesők okozta sérülésektől is –, kialakítása pedig speciális technikát igényel.
Ma már erre többféle módszer is létezik, az alapjuk azonban viszonylag azonos: a házak falára egy rozsdamentes acél – vagy alumínium keretet kell elhelyezni, figyelve persze arra, hogy némi távolság maradjon a kert és a fal között a szigetelőanyag számára. A rácsra aztán vagy egy hálót vagy egy, az üvegházakban is használatos speciális textilt kell kifeszíteni, hogy a növények gyökereinek legyen mibe kapaszkodnia. Ezután jöhet a locsolás megoldása: ennek a legegyszerűbb módja, ha egy tápoldatadagoló-tartállyal kiegészített automata öntözőrendszert építünk be, amely a locsolótömlőkön keresztül minden növényhez elegendő vizet juttat, a maradékot, és az esővizet pedig összegyűjti és visszapumpálja később. Érdemes a vízszigetelésre is odafigyelni a hátfal nedvesedésének megakadályozása érdekében.
Hogy milyen növényt és milyen kompozícióban ültetünk a függőleges kertbe, az már teljesen az ízlésünkre és a fantáziánkra van bízva. Blanc és a világ legismertebb zöldfala, a párizsi Musée du Quai Branly homlokzata például úgy lett kialakítva, hogy az illeszkedjen az Afrika, Ázsia, Óceánia és Amerika ősi kultúráinak művészetét és tárgykultúráját bemutató múzeum karakteréhez, ezért a sűrű szövedéket alkotó növények az erdei aljnövényzet illúzióját keltik, a felszínét pedig helyenként hullámosan, egyenetlenül alakították ki, a természetes szabálytalanságot érzékeltetve. Azt azonban jó szem előtt tartani, hogy a növények az évszakokkal együtt változtathatják színüket, sűrűségüket, formálva az egész kompozíciót.
Musée du Quai Branly/ Fotó: verticalgardenpatrickblanc.com
Végső soron tehát ez is egy kert, ami időnként némi gondozást igényel – cserébe viszont az esztétikai élményen túl rengeteg haszonnal jár.
Az elmúlt években egyre nagyobb problémát jelent a városok légszennyezettsége, a szmog, a levegőtlenség, a szálló por, illetve a nyári hőség elviselhetetlensége, amelyek ellen a fák, parkok jelenlegi mennyisége nem nyújt elegendő védelmet. Ráadásul hiába ültetünk még több fát, jó idő, mire egy facsemete akkora lombkoronát növeszt, ami már hatékonyan felveszi a harcot a kibocsátott gázokkal, valamint a hőséggel szemben. Egy-egy zöldfal viszont sokkal gyorsabban tud burjánzó oázissá nőni, ezáltal biztosítani a levegő folyamatos cseréjét, illetve javítani a mikroklímát. A vertikális kertek ugyanis remek légkondicionálók, hiszen védik a falakat a közvetlen napsütéstől és az átmelegedéstől, míg egyébként télen hőszigetelő funkcióval bírnak.
Az persze nem titok, hogy egy vertikális kert telepítése nem olcsó mulatság, egy ilyen megoldással azonban a jövőbe fektetünk be.
Nyitókép: QUAI BRANLY JACQUES CHIRAC MUSEUM
https://www.verticalgardenpatrickblanc.com/
