Már nem kell korán kelni az üstökösért

A hónap eleje óta látható Magyarországról is szabad szemmel a NEOWISE-üstökös, eddig azonban korán kellett felkelnie annak, aki meg akarta lesni, négy óra körül ugyanis már túl világos az ég alja, az alacsonyan elhelyezkedő égitest fényét pedig gyorsan elnyomja a pirkadat. 

A C/2020 F3 (NEOWISE) a hajnali égen [saját fotó]

Hétfő óta azonban már az esti égbolton is meg lehet figyelni az égi vándort, ami ráadásul cirkumpolárissá vált, azaz egész éjszaka a horizont felett marad (és nappal is, de ebből persze semmit nem látunk, ne is kezdjenek el hunyorogni). 

Három a magyar igazság

Üstökös-ügyben kifejezetten izgalmas évnek néztünk elébe, az elmúlt hónapokban ugyanis több kométa is napközelbe került, melyek közül azonban csak egy váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Elsőként a C/2019 Y4 (ATLAS) száguldott be a Naprendszer belsejébe, és már korán reménykeltően fényesnek látszott a műszeres és távcsöves megfigyelések során. Az üstökös magja azonban még azelőtt darabokra szakadt, hogy napközelbe ért volna – a szétesett magról a Hubble űrteleszkóp készített lenyűgöző fotókat.

A C/2019 Y4 (ATLAS) széthullott magja [fotó: Hubble űrteleszkóp]

Április közepét-végét írtunk ekkor, a távcsövek pedig szinte azonnal egy másik üstökös, a C/2020 F8 (SWAN) felé fordultak, ami az ATLAS-hoz hasonlóan szabad szemmel is láthatónak ígérkezett a korai adatok alapján, bár a híradásokban ekkor már óvatosan hozzátették: “ha túléli a napközelséget”. Nem élte túl. 

A SWAN hattyúdala után azonban még mindig élt a remény: a márciusban felfedezett C/2020 F3 (NEOWISE) elődeihez hasonlóan bíztató adatokat mutatott, és a magja is stabilabbnak tűnt elbukott társainál. Míg az ATLAS és a SWAN vélhetően először járt a Naprendszer belsejében (sok üstökös esetében az első egyben az utolsó út is), addig a NEOWISE a pályaszámítások alapján már 5-6 ezer évvel ezelőtt is tett egy látogatást a szomszédságunkban – ha pedig egyszer túlélte egy randevút a csillagunkkal, jó eséllyel elég stabil a magja egy újabb találkozóhoz is. A visszafogott, de optimista várakozások végül beigazolódtak: a július 3-i napközelséget követő napokban az üstökös valóban felbukkant a hajnali égen.

A C/2020 F3 (NEOWISE) éjszakai világító felhők között [saját fotó]

Mióta tudunk róla és meddig láthatjuk?

Az üstököst március 27-én fedezte fel egy a NASA infravörös tartományban fényképező NEOWISE űrszondájának képeit elemző csapat – az üstökösöket hagyományosan a felfedezőjükről nevezik el, és mivel a C/2020 F3-at gyakorlatilag az űrszonda “látta meg” először, így a kométa is a NEOWISE nevét vette fel. 

Az üstökös jelenleg a Hiúz csillagkép felől halad a Nagy Medve felé, amit hétvégére el is ér. Az égboltot kevésbé ismerők számára is könnyű megtalálni: a Göncölszekér alatt, a horizonthoz közel érdemes jobbra elindulni. Az alábbi ábrán a napi pontos pozíciók is megtalálhatók. 

Forrás: Sky & Telescope

A Naptól távolodva az üstökös folyamatosan halványodik, ám ezt valamelyest kompenzálja, hogy július 23-ig egyre közelebb kerül a Földhöz, így eddig jó eséllyel szabad szemmel is megfigyelhető marad, az élményt azonban már a legkisebb kézi távcső is jelentősen javítja. 

Végezetül én sem tudok mást mondani, mint amit számos szakportál megjegyez a hasonló híradásaiban: az üstökösöknél sose lehet biztosan tudni, mire számíthatunk, így aki tényleg nem akar lemaradni az elmúlt évek egyik legszebben megfigyelhető égi jelenségéről, annak érdemes minél előbb rászánni egy estét.

Ajánlott Insta-tagek azoknak, akik mégis inkább a nappaliból nézegetnék az üstököst:

 #cometneowise #c2020f3 #astrophotography 

(Címlapfotó: NASA/Johns Hopkins APL/Naval Research Lab/Parker Solar Probe/Guillermo Stenborg)