Naptól izzó beton, foltozott kapuk, csend, nyugalom.
Utóbbi kettő a kétezres évek elején korántsem volt jellemző a veszprémi Endrődi Sándor lakótelep szívében rejlő focipályára. Akkoriban – ha az évszak úgy engedte – nemcsak hétvégente, hanem délutánonként, kora este is gyerekzsivajtól volt hangos a helyszín, ahol elkezdődött minden. Zakics Bence így emlékszik vissza az időszakra, amikor nap mint nap lenyúzott térddel, könyökkel esett haza, de mégis boldog volt.
A mára már profi kézilabdázóvá érett balszélső karrierje anno tizenhárom évesen Alsóörsön vette kezdetét. A Balaton-part meghatározó településéről azonban visszakerült szülővárosába, Veszprémbe, ugyanis igencsak hamar felfigyeltek tehetségére. Végigjárta városunk utánpótláscsapatait, ahogy a serdülő, ifjúsági és junior válogatottakat is, majd Carlos Ortega kezei alatt a felnőtt csapatban is játszhatott.
Az akkori veszprémi alakulat még jóval erősebb magyar maggal rendelkezett. Örömmel gondolok vissza arra az időszakra, hogy volt lehetőségem bemutatkozni olyan nagy nevű játékosok mellett, mint Gulyás Péter, vagy éppen Iváncsik Gergő. Azóta a Veszprém igazából teljesen kicserélődött: A jelenlegi gárdában Mirsad Terzic volt az egyetlen kézilabdázó, akivel még én is együtt pattogtathattam, idén azonban sajnos ő is elbúcsúzott.
A strandkézilabda-válogatott alapembere, a világ- és Európa-bajnoki bronzérmes játékos emlékeztetett minket, akkoriban még csak épphogy súrolta a felnőtt kor határát: elengedhetetlen volt számára a folyamatos játéklehetőség, hogy rutint, tapasztalatot szerezhessen. Csoknyai István segítségével ezért az akkor még az NB I/B-ben szereplő Dabashoz igazolt, amellyel három év után a feljutást is kiharcolta az élvonalba.
Évről évre fokozatosan lépkedtünk. Először a bronznak, utána az ezüstnek, majd a harmadik évben már a feljutásnak örülhettünk. Míg ezt követő időszakban sikerült az első osztályban tartanunk a csapatot. Összességében rengeteg szép élménnyél, tapasztalattal gazdagodtam a Dabason töltött hat év alatt, a koronavírus-járvány adta időszak azonban ráébresztett arra, hogy új kihívásokra vágyom.
A hétméteres-specialista elárulta, a kijárási korlátozás időszakát a Bakonyban, a családjával töltötte: nem húzta vissza az Alföld. A régi, veszprémi barátok közelsége, a közös emlékek felelevenítése pedig csak fokozták mindezt.
Jelenleg úgy állok, hogy hivatalosan nincs csapatom. Kivárok. Több megkeresést is kaptam, belföldről, illetve külföldről is. Ugyanakkor megmondom őszintén, elgondolkoztam rajta, hogy milyen felemelő érzés lehetne ismét hazai közönség előtt játszani!
Mint ismert, városunknak a soron következő idénytől két élvonalbeli kézilabdacsapata is lesz: a Telekom Veszprém mellett a Veszprémi KKFT is kivívta az NB I-es tagságot.
Bence hangsúlyozta: a pénz helyett mindig is a fejlődést, a játéklehetőségét tartotta szem előtt, ezért ha igényt tartanának rá, akkor örömmel térne vissza a bakonyi megyeszékhelyre.
Tisztában vagyok azzal, hogy a vírus a gazdasági helyzetet igencsak felkavarta, hogy a kisebb városi csapatnak a költségvetése egyébként sem túlzottan vaskos. Nem számít. A jelenlegi helyzetben úgy gondolom, mindenkinek lejjebb kell adnia az igényeiből.
A VKKFT vezetői egyébként korábban már hangsúlyozták, hogy csakis helyi kötődésű játékosokkal képzelik el a jövőjüket. Eddigi igazolásaik is ezt bizonyítják: a jobbátlövő Tóth Attila és a kapus Borbély Ádám is veszprémi nevelésű kézilabdázó.
Nagyon örülök az Éles-klub sikerének, hogy végre beérett a hosszú évek gyümölcse. Mindez bizonyítja, hogy kiváló szakmai munka folyik az egyesületnél. Borbély Ádám és Szeitl László személyében jó barátaim is szerepelnek a csapatban: utóbbival még Dabason is együtt játszottam, régre nyúlik vissza a kapcsolatunk. Ellenfélként egyébként szinte már mindenkivel játszottam, annak ellenére, hogy fiatalok, tehetségesek. Természetesen ehhez a vezetőedző, Tombor Csaba páratlan mentalitására is szükség van: fiatalokkal csak úgy lehet sikereket elérni, ha van mögöttük valaki, aki a földön képes őket tartani.
"Ha ott leszek velük, ha nem, kívánom nekik, hogy érjék el a bennmaradást!"
