„Annyira csúnya, hogy már szép!”
– vajon a kutyám, vagy én szoktam ilyen bókokat kapni? Elárulom: mindketten.
Bemutatom nektek a legjobb barátomat Buldit, az angol buldogot
Viccet félretéve, saját hibáimból tanulva összegyűjtöttem néhány tényezőt, melyekről úgy gondolom, feltétlenül tudnod kell, mielőtt a legmaflább buldogot, az angolt választod.
Az első és legfontosabb:
ha lakásba szeretnéd, anyáddal véletlenül se élj együtt!
Ha hiszitek, ha nem, ennek a fajtának különlegessége, hogy pusztít: mindent is. Mindezt teszi lelkifurdalás nélkül, sőt, még meg is sértődik, ha a házigazda esetleg számonkéri.
A fénykép természetesen csak illusztráció, nem édesanyám - egyedien átalakított - mobilnete szerepel rajta!
Második:
ételt ne hagyj őrizetlenül!
Különben egy kuktányi pörkölted bánja. Utána pedig saját magad: ha csak nem kedveled különösképp a szellentés „illatát” (igaz történet alapján).
Harmadik:
ha nagytestű kutyák mellé szeretnéd, csak akkor tedd, ha azok tudnak alkalmazkodni.
Meggyőződésem, hogy Buldi is csau-csaunak képzeli magát!
Amikor a fehér van kisebbségben: elöl a főnök, hátul Maya és Molly
Negyedik:
kitalált szavakat ne ismertess vele: a „hopiföl” szigorúan tiltólistás!
Nem viccelek, magasabbra ugrik mint egy macska! Ha kedve tartja, akkor a maga tömzsi testével akár éjszaka közepén is végigsétál az ülőgarnitúrán. Az ágyadat pedig ha egyszer megosztod vele, utána már sajátjának tekinti.
Ötödik, egyben az utolsó:
ne akarj beleavatkozni a szerelmi életébe!
Ha az ideális társ számára egy nála ötször nagyobb nápolyi masztiff – akit történetesen Lászlónak hívnak (a gazdája csak Lacinak szólítja) –, akkor inkább add áldásod a nászra, különben hívhatod még az anyanyelvén, angolul is, akkor sem fog visszatérni hozzád!
Az angol buldog humorérzékével, szeretetreméltó, ügyetlen természetével azonnal meghódítja a szívedet!
