Eddigi, egyáltan nem hosszú, de igencsak tartalmas sportújságírói karrierem egyik, ha nem a legnagyobb csalódását nemrégiben éltem meg. Félre ne értsenek, ez a csalódás nem járt fájdalommal, bosszankodással. Sokkal inkább volt kellemes meglepetés, intő példa arra, hogy az első benyomás fontos, ugyanakkor hosszútávú következtetéseket nem lehet levonni belőle.
Hiszen amíg nem ismertem meg Mérész Csaba valódi, emberi oldalát, sokkalta inkább gondoltam egy barátságtalan medvének, mintsem „Micimackónak”. Pedig valójában az, egy jóindulatú, szeretetreméltó ember, csak éppenséggel nehezen nyílik meg másoknak.
Tőle búcsúzott el nemrégiben városunk férfi kosárladbacsapata, a HOYA-Pannon Egyetem Veszprém, ugyanis a tréner hat tartalmas év után lemondott vezetőedzői pozíciójáról. A veszprémi kosárlabdacsapat közleményében az állt, hogy egy korszak ért véget a szakember távozásával. De a helyzet az, hogy nemcsak egy szimpla korszak, hanem a klub másodosztályban való szereplésének legeredményesebb időszaka.
Próbálok nem gondolni a közelmúlt eseményeire. Természetesen az elején borzasztó nehéz feladat volt számomra, hiszen fájdalmat, ürességet és dühöt éreztem tombolni magamban. Mára már azonban kezdek lecsendesedni belülről is, hátrahagyni a múlt szomorúbb történéseit. Nagy segítségemre van ebben a feleségem, Mariann is, akinek még ha szintén ugyanúgy fáj is, a végsőkig nyújtja a támaszt.
– kezdte a beszélgetést portálunkkal Mérész Csaba.
Mérész Csabától megtudhattuk, hogy rengeteg boldog pillanat rejtőzik ebben a korszakban, amit együtt éltek meg a klub összes dolgozójával, és amelytől a végső cél érdekében úgy érezte, hogy búcsút kell intenie.
Ügyvezető igazgatónkkal, Naményi Miklóssal együtt kezdtük el építeni ezt a klubot. Mindig is hálás leszek neki, hiszen feltétel nélkül bízott bennem. Napról napra, lépcsőfokról lépcsőfokra haladtunk, ameddig a takarónk ért. De dolgoztunk lelkiismerettel. Sőt, inkább nem is nevezném munkának, hiszen, ha valamit örömmel tesz az ember, az sokkalta inkább kikapcsolódás. Tiszta szívből kívánom a klub vezetőinek, hogy ha nélkülem is, de érjék el a felnőttcsapat hőn áhított álmát, a feljutást az A csoportba. Én pedig ha fizikálisan nem is, lélekben biztosan ott állok majd a srácokkal!
Azt, hogy mi vezethetett idáig, a szakember nem kívánta túlzottan kommentálni portálunknak. Úgy fogalmazott, hogy ahogy haladtak előre az idei bajnokságban, idővel egyre kevésbé beszélhettek csapategységről, de hogy ennek mi volt a valódi oka, arra maga is a mai napig keresi a választ.
Mint ismert, a gyerekek nagy kedvence, Körtélyesi Gergely vezetőedzőjével egy időben elbúcsúzott a veszprémi gárdától, ami egyúttal a rutinos játékos visszavonulását is jelentette.
"A barátságunk Körtével páratlan, ehhez kétség sem fér. Az ominózus mérkőzés után csak álltunk egymással szemben, majd átöleltük egymást és együtt éltük meg a pillanatot, amelyről mindketten tudtuk, hogy az utolsó..."
Megtiszteltetés volt számomra, hogy Körtélyesi Gergelynek, vagy akár Kámán Tamásnak az edzője lehettem veszprémi pályafutásom alatt. Az igazat megvallva sohasem gondoltam volna, hogy egyszer ekkora nevű játékosoknak bármit is mondhatok majd a pályán.
Mérész hat éven át tartó irányításával az egyetemi gárda története eddigi legnagyobb sikerét érte el: a 2019-es Dr. Hepp Ferenc Emlékkupa-győzelmet.
Csaba játékosként egy, míg vezetőedzőként két bajnoki ezüstérmet szerzett az NB I/B Piros csoportjában. Alázatos munkásságát a szurkolók mindig is elismerték, a szakembert tisztelték, szerették. Búcsúzását a tréner éppen ezért hozzájuk címezte:
Szeretném mindenekelőtt megköszönni a második családomnak, a veszprémi kosárlabda-közösségnek azt a mérhetetlen mennyiségű kedvességet, amit az elmúlt években tanúsított irányomba. Amióta itt vagyok, azóta tényleg egyetlen percig sem bántott senki. Megtapsoltak bennünket annak ellenére is, ha vereséget szenvedtünk. Szokták mondani: ha egy ajtó bezárul, valahol kinyílik egy másik… A feleségemnek mindig is mondtam, hogy ennek a pillanatnak egyszer el kell jönnie, hiszen a szereteten kívül semmi sem tarthat örökké! Egy szó mint száz: minden jót kívánok, köszönöm Veszprém!
