A gyereknevelésben nehéz megtalálni a helyes irányt. Van, aki mindent megenged a gyermekének, mások vasszigorral nevelnek. A helyes út valahol a kettő között van. Ha nehezen találja meg, érdemes szakértő segítségét kérni.
Nem jó, ha mindent megengedünk a csemetének, mert kellenek a korlátok, határok a gyermek szociális fejlődéséhez.
Fontos a fegyelmezés, ezzel segítünk a gyereknek megérteni, hol húzódnak azok a bizonyos határok.
A kicsik a helytelen viselkedésen keresztül jeleznek nekünk, hogy valami nincs rendben. Érdemes figyelni a jelekre, mert ezáltal megelőzhetjük a nagyobb érzelmi kitöréseket.
Hogyan tereljük a helyes útra gyermekünket?
Az első és legfontosabb, hogy megértsük, mi zajlik a lelkében. A hiszti, a rosszalkodás mindig egy figyelemfelhívás. A kisgyerekek még nem képesek arra, hogy irányítsák az érzéseiket, nem tudják, hogyan nyugtassák meg önmagukat. Szükségük van ránk, tőlünk várják a megnyugvást. Ha tudomást sem veszünk róluk, azzal könnyen bizonytalan kötődés alakulhat ki. Ilyenkor szorítsuk magunkhoz őket, ezzel nem tudjuk elkényeztetni.
Elkényeztetésről akkor beszélünk, amikor a gyerek úgy érzi, hogy joga van mindent feltétel nélkül megkapni. Ne feledkezzünk meg a feltétel nélküli szeretetről akkor sem, amikor egy kis ördögként viselkedik a gyermek. A mi felelősségünk, hogy megtanítsuk a gyereket arra, hogyan kezelje a számára frusztráló helyzeteket. Mutassunk együttérzést felé, majd ha elmúlt a hiszti, megbeszélhetjük vele, hogy miért nem tetszett a viselkedése, és mit várunk el tőle a jövőben.
A fegyelmezés eszközeinek megválasztásánál figyelembe kell vennünk a gyermek temperamentumát, érzékenységét és a körülményeket. Fontos, hogy a gyereket szembesítsük tetteinek a következményeivel, majd keressük meg a kiváltó okokat, amik a helytelen viselkedéshez vezettek. El kell érnünk, hogy a gyermek megnyíljon előttünk. Egy ölelés érezteti vele, hogy a tettei ellenére is szeretjük, ezért nagyon hasznos tud lenni egy ilyen szituációban. Szükségszerű, hogy minden körülmények között megőrizzük a szülőszerepünket, idegességünket ne kiabálással, vagy verekedéssel, csapkodással vezessük le. Ez ugyanis követendő példa a gyermek számára. Fontos, hogy megértsük és elfogadjuk az érzéseit, de értessük meg vele, hogy a helytelen viselkedés elfogadhatatlan.
Fejlesszük gyermekünk érzelmi intelligenciáját
Nem érdemes megmondani a gyereknek, hogy mit csináljon, inkább vezessük rá a helyes viselkedésre. Adjuk meg számára a lehetőséget, hogy átgondolja és értékelje a helyzetet. Sokat fog jelenteni, ha meg tudja fogalmazni az érzéseit kritikus helyzetekben is.
Ha jól reagálunk a nehéz helyzetekre, gyermekünkből önmagát és másokat is tisztelő, empatikus felnőtt válhat.
Ha kérdése vagy véleménye van a témával kapcsolatban, írja meg bátran az Online pszichológiai tanácsadás weboldalán!
