– Hogy vagy? Ahogy látom, egyelőre még le van kötve a bokád… Mesélnél a sérülésed körülményeiről?
– Köszönöm, egyre jobban. Az egyik korábbi mérkőzésem alkalmával ki akartam zárni egy játékost, közben pedig sikerült rálépnem a cipőjére… Abszolút ártalmatlan szituáció volt, a bokám azonban kifordult. Múlt hét kedden pedig sajnos sikerült ráterhelnem, ezért a szakmai, illetve az orvosi stábbal karöltve úgy döntöttünk, ha csak elővigyázatosságból is, de le kell kötnöm a bokám az edzések előtt.
– Múlt pénteken, a Budafok elleni hazai, első felkészülési mérkőzésen csak külső szemlélőként, lélekben segítetted a társaid. Óvatosságból maradtál ki a csapatból?
– Természetesen. A stábbal közösen úgy döntöttünk, egyelőre még pihentetjük a lábamat. Ettől függetlenül az edzések már jól mennek: idővel a kontaktokból is kiveszem majd a részemet.
Fotó: veszpremkosar.hu
– Így, hogy kintről figyelted a játékostársaid, mit gondolsz: jó úton haladunk?
– Lassan a 20. alapozásomon is túl leszek, így megtanultam pozitívan tekinteni a jövőre. Nyilván hibák mindig, mindenhol akadnak, de az alapozás egyrészt azért is van, hogy azokat kiküszöbölhessük. Azt tudni kell, hogy nagyon kemény hét állt mögöttünk, nagyon fáradtak voltak a lábak, illetve a fejek is… Mégis türelemmel, megértéssel fordultak egymás felé a játékosok, amit nagyon jó volt látni. Össze kell szoknunk, csiszolódnunk, s ha ez sikerül majd, úgy gondolom, elérjük a célunkat.
– Nem mehetek el szó nélkül amellett sem, hogy a szakmai stáb döntése alapján te lettél a gárdánk újdonsült kapitánya. Hogy fogadtad a kinevezést? Számítottál rá?
– Abszolút meglepett, hogy engem neveztek ki a vezetők csapatkapitánynak. Természetesen megtiszteltetés, s igyekszem majd minden tőlem telhetőt megtenni azért, hogy csapaton belül rendben legyenek a dolgok… Pénteken pedig, ha nem is tudtam fizikailag segíteni a társaimon, próbáltam őket mentálisan, szellemileg támogatni, hiszen tapasztaltam már korábban magamon is, hogy ez mennyit tud jelenteni bizonyos helyzetekben.
– Pályafutásod során volt olyan csapatkapitányod, akire kimondottan felnéztél? Akitől igazán sok jó tulajdonságot lehetett tanulni?
– Nagyon fiatalon, 17 évesen kerültem anno Paksra, ahol akkoriban Mészáros Zalán volt a „csk”. Ő tipikusan egy olyan klasszis volt, akire nemcsak sportolóként, hanem magánemberként is fel lehettet nézni. Rengeteget tanulhattam tőle, amit ezúton is köszönök.
– Ha esetleg az egyik csapattársad felhívna egyik délelőtt, hogy szüksége lenne egy kis „lelki fröccsre”, magánemberként is számíthatna rád?
– Ezért vagyok! Sőt, ha nem lennék csapatkapitány, akkor is bármikor számíthatnának rám. Összességében negyedik éve vagyok már kapitány, s megtanultam mindig magamat adni: szeretettel, tisztelettel fordulni a „kollegák” felé.
Forrás: veszpremkosar.hu
