– Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy nem úgy lettem csapatkapitány, hogy egyszerűen csak kivártam a soromat, hanem odaadással és hatévi szorgalmas munkával szolgáltam rá David Davis vezetőedzőnk bizalmára – hangsúlyozta az SzPress Hírszolgálatnak nyilatkozó Lékai Máté, aki hivatásosként a PLER KC csapatában mutatkozott be, majd megjárta Szegedet és a szlovéniai Celjét, onnan hívták haza, és igazolták le 2014-ben Veszprémben.
– Irányítóként eddig is meghatározó szerepet betöltő játékosának éreztem magamat, de az is nyomós érv lehetett a döntésnél, hogy ebben a klubban hagyománnyá vált a magyar csapatkapitány kinevezése. Büszke vagyok arra, hogy nem csupán a hazai kézilabdázás, hanem a sportág egyetemes történetének egyik meghatározó alakjától, Nagy Lászlótól vehettem át a váltóbotot. Ehhez már csak annyit fűznék hozzá, hogy Sterbik Árpád és Mirsad Terzic mögött én vagyok a veszprémi kötelékünk harmadik rangidőse, ám az életkorommal nem szoktam büszkélkedni. Jó csapatkapitány szeretnék lenni, akiben bíznak a társai, akire hallhatnak, akit a pályán nélkülözhetetlennek tartanak – tett hozzá.
Nagy László a főnök
A 134-szeres magyar válogatott és annak tagjaként londoni olimpiai negyedik helyezéssel büszkélkedő kézilabdázó szerint jól foroghat a most felpörgő Nagy László – David Davis – Lékai Máté tengely, azaz az újdonsült sportigazgató. a vezetőedző és a csapatkapitány szakmai együttműködése.
– Mindenki letett már jócskán az asztalra, ebben a hármasban csak az összetartás és az egy irányba tartás jeleit lehet felfedezni. Az új felállásban Nagy Laci a főnök, a mérkőzések kottáját David írja, én pedig a pályán mondjuk úgy, hogy az ő stratégiáját igyekszem a társaimmal karöltve megzenésíteni.
Hogy ez a feladat mennyire nehéznek és bonyolultnak ígérkezik, arra abból is lehet következtetni, hogy a közös hangot immár tizennégy nemzet élsportolói – más és más egyéniségek – között kell a szakmai stábnak megteremtenie.
– Tizenegy napot töltöttünk együtt a számomra szép emlékeket idéző Szlovéniában, és bár a hangsúly az erőgyűjtésen és az állóképesség javításán volt, a magaslati edzőtáborozás az összecsiszolódást is szolgálta. Nap, mint nap tapasztaltam, hogy a most alakuló közösség ambiciózus, emellett jó fejnek számító játékosok társasága, ahol a „régiek” és az újak is az összetartozás szándékáról tesznek tanúbizonyságot.
A jó kézilabdázó is holtig tanul
Nem titkolja, hogy 31 esztendősen is akad még tanulnivalója, főképpen a védőmunkája tökéletesítésében, ami viszont a csapat ütő erejét illeti, valószínűleg az elszalasztott lehetőségek miatt óvatos megközelítésre törekedett.
– A Telekom Veszprém két-két hazai és nemzetközi hadszíntéren is az első hely megszerzéséért fog küzdeni, de hogy jobb és ütőképesebb lesz-e annál az együttesnél, amelynek sokáig a csúcson járó Nagy László és Momir Ilics voltak a vezéregyéniségei, arra csak a jövő év májusa adhatja meg a választ. Amikor kialakul a Bajnokok Ligája négyes döntőjének mezőnye, majd nem sokkal később az első hely sorsát eldöntő mérkőzésre is sor került. Arra a csatára gondolok, amit sorozatban elvesztettünk, hiába ismételgettük, hogy most már tényleg a mi győzelmünknek kell következnie. Addig nem szabad jóslatokba bocsátkozni, míg nem látjuk, hogy mit tudnak az ellenfelek, kik erősödtek, vagy gyengültek meg – hangsúlyozta Lékai Máté, akit tizenhat esztendősen az év serdülőkorú kézilabdázójának, 2017-ben pedig az év játékosának választották meg.
