Nem akármilyen dobóversennyel indult a mérkőzés, – miközben hol az egyik, hol a másik csapat vezetett – a harmadik percben már tíz–kilencet regisztrált az eredményjelző tábla. Egy ideig folytatódott a szilvesztert, vagy épp augusztus huszadikát idéző tűzijáték, aztán a hatodik minutumban, tizennyolc–tizennégynél Mérész mester megunta, hogy a remekül célzott hazaiak négy triplánál jártak; az eligazításnál az övéi tudtára hozta, miszerint nem bánná, ha a védekezésük felvenne némi keménységet. Úgy tűnt, hogy a szavai értő fülekre találtak, mert ugyan a Nagy fivérek az első negyedben fél tucat hármast hintettek (…igazságos, testvéri megosztásban), a hátsó alakzatuk valamivel feszesebb lett (20-21). A kezdeti gólzápor mindazonáltal nem hozta lázba a publikumot, az ürességtől kongó katlanban fagyos volt a légkör, jóllehet a helyi kedvencekben égett a bizonyítási vágy, az etap zárásakor újra visszavették a vezetést.
Az utolsó negyed döntött a bakonyiak javára - Fotó: foto24.hu (archív)
A felek később valamelyest lazítottak a gyeplőn, az exbakonyi Kovács Soma zsákolására Körtélyesi Gergely egy szép távoli dobással válaszolt. A mieink továbbra sem akadtak rá a ritmusra, képtelenek voltak felpörögni, mint utóbb kiderült: a zavarodottságukat hátrahagyva várni kellett arra, hogy mindkét térfélen játékba lendüljenek (33-31). Nem voltak az igaziak, nem ízlett nekik, hogy a jó hatékonysággal viaskodott ellenfél már a labdafelhozatalukat is próbálta „összekuszálni” (38-33). A találkozó ezen periódusában egyértelműen a „békágésok” akarata érvényesült, az attakjaikat lassan és körülményesen szőtt vendégek főként rossz passzokkal jelentkeztek (…a lefújásig tizenkilenc labdát adtak el), ám nagy különbség mutatkozott a sikeres kinti kísérletek terén is (42-35). Az idő haladtával nem csupán a színvonal esett vissza, hanem a – pontatlan és figyelmetlen, kevés elképzelés mentén pattogtatott – ligaelső teljesítménye is, akárhogy erőlködtek, nem tudtak stabil produkciót nyújtani (47-37). Még szerencse, hogy a nagyszünet előtt maradt bennük hit, zsinórban szereztek hat pontot – előrevetítve, hogy a folytatásban ennél több kell tőlük.
A fordulást követően mindössze néhány percnek kellett eltelni ahhoz, hogy az osztály éllovasa megfordítsa az állást, a nulla–tizenhármas rohamuk azt jelentette, hogy végre ráleltek a győztes mentalitásukra, és ha nem is uralták a derbit, de elkezdtek a saját stílusukban játszani (47-50). Noha a támadásaikban normális egyensúly teremtődött – veszélyesek voltak távolról és a gyűrű alól is –, a negyedik helyezettet nem lehetett leszakítani magukról, azok felegyenesedtek a nem túl megrendítő erejű pofonoktól (55-52). Az együttesek ismét hozzáfogtak „liftezni” (55-56, 58-56, 60-62), ami arra utalt, hogy míg a vetélytárs meglepetésben gondolkodott, addig a lepattanó-szedésben feljavult listavezető abban, hogy valamiképpen kizökkenti Tanács Attiláékat a ritmusából. Miközben a gárdák fej-fej mellett haladtak, a mostanság brillírozó Madár András kosarak helyett inkább pompás asszisztokkal és fontos lepattanókkal vétette észre magát.
Ahelyett, hogy a záró felvonás ötpontos Hoya-előnyről indult volna, az egyébiránt gyakran remekelt Kovács Ádám mindkét büntetőjét kihagyta, a másik oldal pedig egy kettő-egyes akcióval fejezte be a támadását (65-65). Az előzetesen favoritnak tartott Körtélyesiék az utolsó szakaszban a védekezésre helyezték a hangsúlyt, lelkesen és összeszedetten labdákat szereztek, de mivel elől is összeállt a „műsoruk”, kimásztak a hullámvölgyből (67-74). Négy perc alatt összehoztak egy kettő–tizenegyes száguldást, kicsit megtáltosodva a legjobbjukat próbálták kínálni. Könnyű kosarakat dobva – magukat a taktikához tartva – domináltak, s öt perccel a vége előtt úgy tűnt: egyszer és mindenkorra felőrlik az eleinte eredmény nélkül kitámadott hazaiak ellenállását (70-79). Csakhogy a rivális nem hagyta annyiban a dolgot, az addigi hibáikból tanulva újra odatették magukat és elkapták a fonalat (77-79). Az állást illetően és a pályán is ott lihegtek – az összesen tíz büntetőt elpuskázott – veszprémiek nyakán, s kiegyenlítettek (79-79). A végén mégis áldozatul estek, lévén, a sportolóink jobban bírták idegekkel a feszült hangulatú és vontatott hajrát, a koncentráltabb és pontosabb játékuknak köszönhetően dűlőre vitték a csatát. A legvégén alakult ki a legnagyobb differenciájuk...
Férfi kosárlabda NB I/B Piros csoport, 19. forduló:
BKG-Príma SE–Hoya-Pannon Egyetem Veszprém 79-88 (26-25, 21-18, 18-22, 14-23)
Szigetszentmiklós, 100 néző. Vezette: Goda, Gál, Menyhárt.
Szigetszentmiklós: Nagy Benedek 15/9, Nagy Botond 22/12, Halász 4, Berger 8, Tanács 11. Csere: Kovács S. 14/9, Kaluha 3, Fekete, Reizer 2. Vezetőedző: dr. Nagy Ágoston.
Veszprém: Szabó 17/3, Madár 14/3, Pavlovic 11/3, Kovács Á. 19, Völgyi 13. Csere: Körtélyesi 10/6, Szűcs 2, Kerkai, Helmeczi 2. Vezetőedző: Mérész Csaba.
Edzői értékelés
Mérész Csaba: – Az első félidőben nem játszottunk jól, de a másodikra feljavultunk és összeállt az előadásunk. A hajrában nagyon akartuk a diadalt, aminek érdekében higgadtak és nyugodtak tudtunk maradni.
