A mieink az új évben két találkozón vannak túl, előbb egy bajnokit, majd egy kupacsatát nyertek meg. Az első párharcuk alkalmával nehezen őrölték fel a szívósan küzdött, az ütközetet végig nyílttá tett Nagykőrösi Sólymok KE ellenállását (84-89). Az idegenben szerepelt Szabó Péterék lassan valósították meg az elképzeléseiket, de aztán nem engedték tovább kibontakozni a hazaiakat, önbizalomtól telve, tetszés szerint növelték az előnyüket. Később az NB I/B Piros csoport listavezetője veszített a koncentrációjából, a vérszemet kapott Pest megyeiek pedig megváltoztatták a párharc képét. A vendégek már képtelenek voltak a saját ritmusukban pattogtatni, rossz felfogásban viaskodtak és temérdek hibát vétettek. Még szerencse, hogy a hajrára sikerült felrázni őket, és noha ekkor sem játszottak jól, de ha vért izzadva is: megőrizték a veretlenségüket.
Az egyetemisták múlt héten – a Budafoki KK ellenében (81-75) – bejutottak a dr. Hepp Ferenc emlékkupa győri, négyes döntőjébe, ám mert ezen derbin is sokat rontottak, a vártnál bajosabban váltottak jegyet a kisalföldi eseményre. Az ellenfél az utolsó pillanatig megkeserítette a pontatlan csapatunk dolgát. Körtélyesi Gergelyék a végén éltek az eséllyel, azonban nyilvánvaló volt, hogy ennél sokkal jobban is tudnak előadni.
Az éllovas otthonába ezúttal a sereghajtó, a két győzelemmel és tizenkét vereséggel a tizennegyedik helyen álló Knipl Kft. Bonyhádi KSE látogat. A veszprémiek ősszel idegenben is legyőzték őket (70-86), majd a kupában még simábban nyertek (61-102). A Somogyfoki Péter, Baki Sándor, Pupp Bence, Tömösváry Máté és Somogyfoki Szabolcs vezette Tolna megyeiek az előző fordulóban ugyanakkor örülhettek, a MEAFC-Miskolc otthonából hozták el a pontokat (74-76).
– A folytatásban, így már az előttünk álló összecsapásunkon is bizonyítanánk, hogy a mostanában mutatottnál jobb kosárlabdára vagyunk képesek – mondta Mérész Csaba vezetőedző. – A közelmúltban nem a klubtörténet legszebb derbijeit produkáltuk, de ami a legfontosabb: azokat azért behúztuk. Ezen meccseken a színvonal ritkán verdeste az eget, a vetélytársak nem tágítottak mellőlünk, a hajrában úgy kellett kiszenvednünk a sikert. Még jó, hogy a párbajok végén higgadtak tudtunk maradni. Nem vitás, időnként halványabban muzsikáltunk, nem mindig találtuk a tempót – így a csatákon belül hullámzóan teljesítettünk. Remélhetőleg tanul(t)unk a hibáinkból, egyúttal bízunk abban, hogy a kibrusztolt győzelmek révén még jobbak leszünk. Azon dolgozunk, hogy kihozzuk magunkból a maximumot, kijöjjön belőlünk a szezonban végzett sok munka. Bár van bennünk hiányérzet, mert nem vagyunk elég élesek, nem mindig csináljuk azt, amit előzetesen megbeszélünk, azért ne feledjük, a riválisok a hátunkat nézik. Most szeretnénk magabiztosabbak és fegyelmezettebbek lenni, uralni a csatát, abból is erőt merítve, hogy a „final fourba” jutás óriási lendületet adhat nekünk a folytatásra.
