Noha a holt idényben többen is elköszöntek a bakonyi sportkörtől – Hegedűs Gergely, Kovács Soma –, a helyi szurkolóknak az ősszel pályára lépő csapatból főként az a Simon László hiányozhat majd, aki három esztendeje tette át a székhelyét Veszprémbe. Az egyes-kettes poszton bevethető, negyvenháromszoros válogatott hátvéd egykoron az élvonalban is bizonyított: a Zalakerámia ZTE-KK-ban nyolc, a Falco-Trend Optika KC Szombathelyen pedig négy szezonon át pattogtatott. A hajdani Magyar Kupa-győztes a szintén másodosztályú megyebeli riválistól, a Motax-Concordia KC Pápától érkezett a királynék városába – előbbi állomáshelyén az extraklasszis Kálmán László pótlására igazolták, majd ahol kiverte a biztosítékot a Veszprémbe történő jövetele. Mint emlékezhetünk rá: a pápaiaknál akkortájt megfagyott körülötte a levegő, a távozásáról szóló hír „kiszivárgása” után nem is kapott náluk szereplési lehetőséget. Pedig „Simi”, ahogy másutt, az ellenfélnél is szeretett pattogtatni.
Simon (4-es mezben) befejezi játékoskarrierjét
– Az ideköltözésem hátterében egy új munkahely állt – azóta is egy veszprémi cég logisztikai munkatársa vagyok –, de miért tagadnám: rokonszenveztem azzal, hogy a veszprémiek kötelékébe állhatok, s itt jó teljesítménnyel járulhatok hozzá az eredményekhez – mondta a szerelését nemrég szögre akasztott harminckét éves irányító. – Hosszú távon gondolkodtam Hoya-mezben, egy stabil és jó minőséget képviselő együttes hasznos tagja akartam lenni, ami azt hiszem, nagyvonalakban sikerült is. Egyszer másodikak, míg kétszer negyedikek lettünk az NB I/B-s ligában, ám utólag legalább ilyen fontosnak érzem, hogy az öltözőben mindig jó hangulat fogadott, továbbá az elöljárókkal, a szakmai stáb tagjaival és a klub különböző munkatársaival jó kapcsolatot alakítottam ki. Itt is sok szép élménnyel lettem gazdagabb, ám nem óhajtom az egyiket a másik elé helyezni – maradjunk annyiban, hogy mindig jól éreztem magam az alakulatban.
Mikor a sportoló Veszprémbe került, beszámoltunk a térdproblémáiról, arról, hogy a sérült testrész megkopott, abban levált egy porcdarab, amit onnan műtéti úton távolítottak el. A lába sajnos nem lett (…teljesen) olyan, mint fénykorában – jóllehet a felépülésekor kapott porcépítő injekciókat is. Sajnos a legutóbbi kiírás során sokat hiányzott sérülés miatt, mint megjegyezte: ez a szezonja tényleg nem úgy alakult, ahogy azt előzetesen eltervezte. A gondok hátterében egy combcsont-ödéma húzódott meg, emiatt kellett heteket, hónapokat kihagynia. A duzzanat megnehezítette a dolgát, ezért ritkán tudott teljes értékű munkát végezni. Távol került a régi önmagától: a teste nem szuperált mindig úgy, ahogy azt ő elképzelte. Észre kellett vennie az idő múlását, azt, hogy az életkora, a szervezete és kiváltképp a lába ellene dolgozik. Képtelen volt legyőzni azokat a „nyavalyákat”, amik az utóbbi időben hátráltatták.
– Egy évet talán még kibírtam volna, de nem láttam értelmét a folytatásnak, nem akartam a gondjaimmal dacolva túlságosan is ragaszkodni a karrieremhez – folytatta a szerencsés horgász hírében álló kosárlabdázó. – Jöjjenek hát helyettem a fiatalok! A mérkőzések hangulata biztosan hiányozni fog, de a mindennapos tréningekkel járt fájdalom már nem, azt az utóbbi időben valóban nehezen viseltem. Jobb ez így, a jövőben még több időt és energiát tudok a családomra és a munkámra szentelni.
A visszavonulás Simon László számára nem okozott óriási veszteséget, mint megemlítette: nem volt annyira nehéz szembenézni a döntéssel, mint azt mások gondolnák. Nem, hiszen másfél évtizeden át élvezte, amit – sportolóként – csinált. S a veszprémi klubnak sem óhajt hátat fordítani. Már csak az a kérdés, hogy a folytatásban korosztályos csapat edzőjeként, vagy „egyszerű” szurkolóként szolgálja tovább a Hoya-Pannon Egyetem Veszprémet. Mert abban biztos, hogy a pályafutását lezárva, ősszel – természetesen a szabadideje függvényében – gyakran ül majd a Vetési gimnázium tornatermének lelátóján…
