A mieink múlt héten bebiztosították a másodosztály első ciklusában a második helyüket, ehhez „csak” annyit kellett tenniük, hogy a remek formájukat „tartosítva”, a híveiket kiszolgálva – hosszabbítás után – legyőzzék a listavezető Oroszlányi SE Lionst (88-87). A kitűnő atmoszférájú presztízscsata során a csapatok hamar játékba lendültek, tetszetős megoldásokkal jelentkeztek a parketten. A közönségszórakoztató gólgála után a felek nagyobb gondot fordítottak a védekezésre. Az élvezetes, izgalmas és színvonalas mérkőzésen (…minden tekintetben kiegyenlített) volt a csata. A bakonyiak a későbbi rövidzárlatukkor rossz döntéseket hoztak, aztán jött a válasz: mentek egy tizenkettő-nullás szériát. A Mérész-tanítványok – ha szűken is, de – kézben tartották az irányítást, ám mivel mindkét gárda átérezte a forró hangulatú csúcsrangadó fontosságát, a pályán egyenlő erők küzdelme zajlott. Nagy volt a harc, minden kosárért meg kellett vívni, a vendégek pedig látótávolságon belül maradtak. Az OSE a záró etapban még veszélyesebbnek mutatkozott, minden hátrányból felálltak, s mivel a lefújás előtt egalizáltak, jöhetett a „túlóra”. Ahol a HOYA-mezesek újra helytálltak és felőrölték az ellent.
A jelenleg tizenkilenc győzelemmel és hat vereséggel álló Körtélyesi Gergelyék hétvégén azt az Agrofeed Széchenyi Egyetem Győri KC-t fogadják, akik hét–tizennyolcas mutatóval tizenkettedikek és a legutóbbi tizenhárom fellépésükből csak egyet nyertek meg (…idegenben egy–tizenkettővel „feszítenek”). Ezen mérlegre „nehéz gombot varrni”, hiszen Csaplár-Nagy Ervin szakvezető együttesét jó képességű sportolók alkotják, elég csak az ex-veszprémi Puszta Dávidra és Gáll Dominikra, illetve Nárai Bencére, Ruják Bencére és Gombás Gáborra gondolni. A zsinórban négy diadalnál járó, a királynék városában eddig tizenkettő–egyet produkált műhelyünk az év elején is megküzdött velük, de végül bedarálták őket (83-61). A Rába-partiak akkor is próbálták megnehezíteni a Mérész-legénység dolgát, akik jól megszervezték a védelműket: sikerült is kevés ponton tartani a kisalföldieket. Hegedűs Gergelyék ezzel együtt nehezen találták a ritmust, talán a kötelező siker ténye tette őket görcsössé, közelről és távolról is sokat rontottak. Idővel teljesen magukra engedték a másik oldalt, ám a nagyszünet után gyors kosárlabdára váltottak, s „meglógtak”. Egységesebbek, elszántabbak és energikusabbak lettek, több ötletesség lett felfedezhető az előadásukban. Mind magabiztosabbá váltak – a rivális a végén bele is törődött a sorsába, miközben a veszprémiek őrizték az előnyüket, néha a publikumot is szórakoztatták.
– Minden ellenfelünket tiszteljük, így a győrit is, amely jó csapat és igenis van benne potenciál – mondta Mérész Csaba vezetőedző. – Most az az egyik legfontosabb feladatunk, hogy a gárdát motiválttá tegyük a záró – valójában nem osztó, nem szorzó – fordulóra. Természetesen próbálunk megfelelően felkészülni az előttünk álló találkozóra, vagyis azon lennénk, hogy a vetélytárs kibontakozását korlátozzuk: tegyünk arról, hogy ne érvényesüljön az akaratuk. Ennek okán elől és hátul is fegyelmezettnek kell lennünk. Ha okosan és kellő önbizalommal pattogtatunk, s helyes szintet képviselünk, akkor lesz esélyünk a győzelemre, ám aligha lesz könnyű dolgunk. Azon leszünk, hogy megleljük a győriek játékának ellenszerét, hogy rontott dobásokra kényszerítsük őket. A saját játékunkra koncentrálunk, azt erőltetnénk rá a másikra. Ha erre gondolok, nem szabad egyénieskednünk, tehát jó lenne megfelelően járatnunk a labdát. Törekszünk arra, hogy minimalizáljuk az ellenfél kulcsembereinek pontjait. Mindennek az alapja a szigorú védekezés lehet. Valamint persze a pontos és precíz támadások.
