- Hogyan kezdődött ez a gyümölcsöző közös munka?
VL: Amikor a Petőfi Színházat
igazgattam, minden szakterületnek, művészeti ágnak külön vezetője volt. Mivel
akkoriban már meredeken felfelé ívelt a kortárs táncművészet, úgy gondoltam,
hogy Krámer György egy vidéki városban is képes lesz letenni az alapokat.
Minden kortárs művészet, az avangard gondolatok Budapest központúak. De, hogy
Markó Iván a Győri Balettel egy világhírű vidéki társulatot létre tudott hozni,
jól példával járt elöl. Külön tánctagozatot nem tudtunk alapítani, de lépésről
lépésre becsempésztük a táncot az itteni színházművészeti palettába. 1997-ben
elértük, hogy a Faust, mint kortárs táncművészeti produkció már a bérletes
előadások között szerepelt, hatalmas sikerrel. Ez volt az igazán nagy áttörés,
ami után megrendeztük az első fesztivált, híres vendégművészek sorával.
2000-ben mindketten elkerültünk a Petőfi Színháztól, ezzel megszűnt a biztos
háttér. Bérelnünk kellett a színház épületét, és évről évre komoly harcokat
vívni, hogy meg is kaphassuk. De a fesztivál élt, egyre nagyobb közönséggel, és
összművészeti jelleggel. Voltak olyan évek is, amikor a zene, a fotó és
képzőművészet mellett a film is megjelent.
- Idén új helyzet állt elő. A Petőfi Színház vezetése a feszített műsortervre hivatkozva nem biztosítja épületét a fesztiválnak. Hogyan befolyásolja ez a rendezvényt?
VL: A változások jó része akkor is megtörtént volt, ha megkapjuk a Petőfit. Elérkezett ugyan is az idő, hogy kapukat nyissunk, leereszkedjünk az elefántcsont toronyból és kijöjjünk az emberek közé az utcára, így még szélesebb körben népszerűsíthető a kortárs táncművészet. Idén nagyon sok új helyszínünk van. A Petőfi Színház helyett jött be a képbe a SÉD Filmszínház és a Városi Művelődési Központ épülete. De lesznek előadások a Dubniczay Házban, a Tűztorony udvarán, a Városházán és persze az utcán is. Ez a fajta nyitás új demokratikus pillanatokat jelent. Szabad, spontán találkozást a művészet és közönsége között.
- Milyen volt a fogadtatása az elmúlt években a Tánc Fesztiváljának?
VL: Nagyon szeretik és várják a veszprémiek ezt a fesztivált. Hiszen ez alatt a néhány nap alatt olyan sztárokkal találkozhatnak, mint a Szegedi Kortárs Balett, Bozsik Yvette, Ladányi Andrea vagy Frenák Pál. A város vezetése is bizonyította, hogy fontos neki ez a rendezvény és egy politikán átívelő döntést hozott. A kiemelt programok között három évre előre szerződtek velünk. Ez a 2,3 milliós támogatás biztonságot ad, és tervezhetővé teszi a fesztivált.
- Megtalálta közönségét a kortárs táncművészet?
KGY: Általánosságban azt kell mondani, hogy a kortárs előadóművészeti formák nem tartoznak a populáris kultúrába. Mivel folyamatosan új nyelvezetet keresnek a körülöttünk lévő világ megfogalmazására, ezért befogadói oldalról is megköveteli az intellektuális kalandvágyat. Ezt a széles rétegek nem szeretik, mert hozzá vannak szoktatva ahhoz, hogy mindent készen kapunk, nincs szükség saját fantáziára, nem kell belső utakat megjárni a műélvezethez. Ezért aztán nincs is műélvezet, csak fogyasztás. Sokan előítélettel fordulnak minden ilyesmi felé, mert azt gondolják, hogy ez valami számukra idegen, bennfenteseknek való dolog. Holott a kortárs színház sem ördöglakat, csak meg kell ismerni, be kell fogadni a nyelvezetét, és akkor megnyílik bárki számára. Ez egy kis munkát igényel, de megéri, sokat ad cserébe. Ami Veszprémet illeti, bátran állíthatom, hogy itt a táncszínház jelentős közönségbázissal számolhat. Úgy tizenöt éve műveljük Veszprémben ezt a műfajt, s érzem és tapaszt alom, hogy sikerült felkeltenünk az igényt erre.
- Érti e a közönség úgy általában a kortárs művészetet, avagy még mindig harcolni kell a konzervatív szemlélettel?
KGY: Harcolni senkivel, és semmivel nem kell. Kérlelhetetlen szakmai tisztesség, könyörtelen igazmondás, munka és konok kitartás kell. Végül minden igaz dolog érvényre jut, megtalálja a maga közönségét. A konzervativizmus is emberi tulajdonság, értékei is vannak. A lázadó művészet sem valami ellen, hanem valami-ért lázad, ha igazi. Megértik? Nem értik? Hát mit mondtak a kortársaik Adyról, Bartókról? A francia impresszionisták be se tehették a lábukat a kiállítótermekbe. Rembrant jóformán éhen halt. A léha boldogságra a lakodalmas rock született, a művészet pedig küzdelemre.
- Milyen helyet foglal el a szakmán belül a veszprémi Tánc Fesztiválja?
KGY: Az első pillanattól a legelismertebb szakmai fesztivál. Számon tartja, és ragaszkodik hozzá a szakma. Ha nem így lenne, már elvéreztünk volna.
- Kiket várhatunk ide Veszprémbe? Kik azok, akiknek mindig itt a helye, és milyen újdonságokkal szolgál az idei fesztivál?
KGY: Részt vesz a fesztiválon a Szegedi Kortárs Balett, Bozsik Yvette együttese, Ladányi Andrea, a Fortedance, a Tünetegyüttes, a Közép-Európa Táncszínház. A legfiatalabbakat a Mu Terminál és a Coffein Projects képviseli. Koncertekkel, gólyalábasokkal színes a program. Ide várjuk fotós és képzőművész barátainkat is.
