Mint legutóbb is jeleztem, kézsérülésemet követően csak a Final Four hetében tudtam elkezdeni az edzéseket. Jól ment a munka, hiszen annak ellenére sem voltak fájdalmaim, hogy a védéseknél nem húztam vissza a kezem. Mindez az orvosaimat is meglepte, akik nagyon sokat segítettek, hogy ilyen rövid idő alatt játékra kész állapotba kerültem. Természetesen az lett volna az optimális, ha ennél több tréningen vehetek részt, de nagyon örültem, hogy egyáltalán ott lehetek Kölnben.
Egy iszonyatosan jól szervezett viadalon vettünk részt, amely fantasztikus élményt jelentett. A szállástól kezdve a csarnokig minden tökéletes volt. Sokat játszottam a kölni arénában, de még így is nehéz volt megszokni azt a hatalmas teret és az ottani atmoszférát. A rutin ellenére is nagy lámpalázzal vonultam be a húszezer néző elé, s gondolom, hogy a társaim is hasonlóan éreztek.
Fotó: EHF
Nagyon nem szeretnék „szakmázni”, de azt elárulhatom, hogy a torna végén nagyon csalódottak voltunk, mert ennél jóval többet vártunk magunktól. A minimális célkitűzést ugyan elértük, de ennél szerintem több volt bennünk. A játékvezetők helyett inkább magunkkal foglalkozom: sajnos ki kell jelenteni, hogy adósak maradtunk azzal a teljesítménnyel, amit az idény során megszokhattak szurkolóink. Nagyon sok hibával játszottunk mindkét meccsen, de főként az elődöntő második félidejében. Rengeteg helyzetet kihagytunk, s annyi indításgólt kaptunk, ami két meccsre is sok lenne. Nagy részben tehát magunknak köszönhetjük, hogy nem tudtunk bejutni a döntőbe.
Annak az egynek örülök, hogy a másnapi meccsre fel tudtuk magunkat szívni, s már majdnem úgy játszottunk, ahogy egész évben a BL-ben. Ám sajnos ez is kevés volt a győzelemhez, így a negyedik helyet értük el. Csalódottak vagyunk, ennél sokkal többre számítottunk.
Másnap Nagy László meglepetést szervezett nekünk, amiről mit sem sejtettünk. Csapatkapitányunk összepakoltatott nekünk fürdőnadrágot, törölközőt és papucsot, majd busszal levitetett minket Füredre, ahol két bérelt vitorlás várt ránk. A tó vízén pedig a csapat – ebben az összetételben utoljára – kellemesen kikapcsolódott. Utána volt egy csodálatos rendezvény az arénánál, ahol a szurkolók is köszöntöttek minket. Este pedig a klub egy közös vacsora keretében köszönte meg az egész éves munkánkat, s elbúcsúztunk a két távozónktól, Iváncsik Tamástól és Mocsai Tamástól. Keddtől a válogatottak csatlakoztak csapataikhoz, mi pedig megkezdtük a megérdemelt pihenésünket.
Fotó: Cseh Zoltán
Összegzésképpen elmondható, hogy az újoncaink közül Ilic nagyon jó teljesítmény nyújtott, s sérülését követően a bajnoki döntőben Ruesga is megmutatta, hogy mire képes. Szép lassan összekovácsolódott a csapat, s hoztuk is a kötelezőt: a magyar bajnokságot és kupát is megnyertük, a BL-ben pedig bejutottunk a legjobb négy közé. Akár elégedettek is lehetnénk, de ennél merészebb álmokat dédelgettünk…
Fazekas Nándor
