Legutóbb a két BL-nyolcaddöntő között hallattam magamról. Nos, arról már előzőleg is írtam, hogy gyengén védekezve nagyon sok gólt kaptunk Lengyelországban. Így sem szurkolóink, sem vezetőink, illetve mi, magunk sem lehettünk elégedettek az ottani játékkal. A visszavágón természetesen szerettük volna kiköszörülni a csorbát. Jó védekezést és kapusteljesítményt vártunk magunktól, hiszen mindig az ad önbizalmat nekünk, amikor gyors lerohanás gólokat tudunk szerezni.
Ezt nagyjából meg is tudtuk valósítani, a hátsó alakzatunk sokat javult a plocki találkozóhoz képest, Mirko fantasztikusan védett és a támadójátékunk is jól működött. Így, ha nem is óriási fölénnyel, de összességében magabiztosan nyertünk. Ugyanis végig biztosan tudtuk tartani a négy-ötgólos különbséget, s az elvárásoknak megfelelően bejutottunk a legjobb nyolc közé.
Veszélyes a Párizs
Pár nappal később megtartották a sorsolást is, ahol ismét nagyon nehéz ellenfelet kaptunk. A PSG eddig nem nyújtott olyan teljesítményt, amelyre a játékosállománya alapján hívatott lenne. A bajnokságban bukdácsolnak, igaz, a BL-ben pedig egy olyan csoportban szerezték meg a második helyet, ahonnan mindenki eljutott a nyolc közé, de ott sem láthattunk tőlük igazán meggyőző játékot.
Úgy tűnik, hogy egyelőre csapatként nem úgy működnek, ahogyan ezt az év elején várni lehetett. Nyáron ugyanis óriási bevásárlásba kezdtek: Hansen és Abalo mellé olyan világklasszisokat igazoltak, mint Narcisse és Vori. Ha közülük csak ketten megrázzák magukat, bárki ellen lehet esélyük. Úgy gondolom tehát, hogy veszélyes alakulat a Párizs, éppen ezért nagyon alaposan ki kell elemeznünk a játékukat.
Persze a nyolc között már nincs gyenge ellenfél. Mindenki erős, mi is azok vagyunk. Remélem, hogy kint jó eredményt érünk el és itthon kiharcoljuk a továbbjutást. Ez az álmunk, ez a célunk. Amit persze nem garantálhat senki, de azt mi magunk szavatoljuk, hogy mindent meg fogunk tenni a cél érdekében. Tavaly és egy évvel korábban is ezért küzdöttük, idén pedig már szeretnénk megvalósítani is.
Nem elég a mezt pályára küldeni
Válogatottjaink nagyon fáradtan tértek haza, hiszen sok edzésen és két meccsen voltak túl. Mindez látszott is rajtuk ez az edzéseken, illetve a bajnoki elődöntő első meccsén is a Füred ellen. Az első félidőben azt hittük, hogy kiküldjük a mezt, s majd jön magától ez eredmény, de nem így lett. A fáradtság ellenére mindenkinek össze kellett szorítania a fogát és koncentrálni, hogy a szünet után javítani tudjunk. Ez véghez vittük és magabiztosan megnyertük az első találkozót.
Szeretnénk megvédeni a címünket
Innentől már a hétvégi Magyar Kupa négyes döntőre koncentrálunk. Szombaton a Gyöngyös ellen vívjuk az elődöntőt, s – bár nem kenyerem a túlzott elbizakodottság – talán megelőlegezhetem, hogy vasárnap a Szeged ellen vívjuk majd a finálét. Nagyon nehéz csata elé nézünk, hiszen a Pick már nagyon feni a fogát a Veszprémre. Semleges pályán szeretnék elhódítani előlünk a trófeát, mert nekik már nagyon unalmas, hogy az utóbbi években rendre mi nyerjük a serlegeket. Látjuk, olvassuk a nyilatkozataikat, melyek alapján biztos vagyok benne, hogy tényleg így is gondolják.
Azonban számunkra is nagyon fontos elvárás a kupa megnyerése, éppen ezért egyelőre csak erre a feladatra koncentrálunk (a PSG elemzése csak jövő hétfőn kezdődik). Most egy cél lebeg a szemünk előtt: szeretnénk megvédeni a címünket, hiszen nekünk egyáltalán nem unalmas a győzelem íze.
Fazekas Nándor
