Közösségi programra történő invitálásra elég gyakori válasz az „Utálom az embereket!” kifejezés, vagy csak az ember esendőségének lereagálásakor hallhatjuk. Előre bocsájtom, semmiféle általánosításba nem szeretnék beleszaladni, de a taglalt szókapcsolat sokadik elhangzása után elkezdett érdekelni, miért mond ilyet az ember. Magáról.
Apró kis elszólásnak tűnhet, de véleményem szerint egy-egy elejtett kifejezésnek – mint a szóban forgó – sokkal nagyobb súlya van, mint hogy dobálózzunk vele. Miért rögzült be ez a mondat az emberek körében? Ki használja? Miből fakadhat?
Azt gondolom, a saját magukkal haragban lévő embereknek lehet gyakori elszólása. Túlzás lenne azt állítani, hogy tulajdonképpen saját magukat nem szeretik, de az biztos, hogy kétségei vannak a világról és a benne töltött „szerepükről”. Talán nem tudja meghatározni a helyét a világban, így védekezésképpen ő maga vonul ki belőle.
Gyakorlatilag az ember nem megy az ember közé, vagyis megvonja magától azt, ami ő maga. A világot, a mindenséget. Pedig, az ember fejlődése során más oldalág is létrejött, mégis a Homo sapiens maradt meg egyedül. Sok mindennel magyarázzák a fennmaradás okát, valamiért így kellett alakulnia: emberek sokasága az emberiség! Ha mindenki megvonná magától, egyedül senki nem boldogulna!
