Fordítsuk meg a kifejezésben szereplő korosztályt, és a negatív tartalmat! Nemrég Veszprém egyik parkjában ültem egy padon, ugyanis fél órával előbb érkeztem a dolgomra. Kellemes idő volt, így azt gondoltam, leülök, lenyugszom, hallgatom a természetet. Nem telt el három perc, és egy idős hölgy indult felém… Úgy nézett rám, mint aki ismer engem; de tekintve, hogy elég jó az arcmemóriám, rájöttem, hogy csak közvetlen.
tudnodkell.info
Rögtön éreztem, hogy le fog ülni, és hogy ez a beszélgetés nem két perc lesz. Így is történt, leült, és a semmiből mesélni kezdett. Aztán megfordítottam a dolgot, és kérdezgetni kezdtem. Mint kiderült, 1938-ben született, (József Attila halála után egy évvel!). Ehhez képest, tele volt energiával, életkedvvel. Részletesen elmesélte, hogy honnan jött, mit dolgozott, mióta nyugdíjas, milyen volt anno a főnöke, és persze az unokái történetei sem maradhattak el.
Irodalmi Jelen
Miután részletesen kiveséztük az imént felsorolt dolgokat, megkérdezte, én ki vagyok. Csillogó szemekkel figyelt, hallgatott, miközben azonosságokat talált az életünkből. A beszélgetés során egyszer sem kaptam meg, hogy bezzeg az én időmben, vagy, hogy ezek a mai fiatalok. Fél órát beszélgettem ezzel a kedves „idegennel”, valószínűleg soha nem találkozunk, de ezt a fél órát egymásnak adtuk, és a történeteinknek. Egyszóval megváltottuk a világot.
