2019. október 20. // Vendel névnap

Szerelem, ármánykodás és tragédia... a vége csakis vastaps lehetett

2019. július 12. 11:30
Az operatörténet egyik legismertebb darabja, Verdi Rigolettója szerepelt az idei VeszprémFest operakínálatában. Happy endet hiába várt volna a közönség, annál sokkal többet kaptak: világsztárokat, igazinak tűnő érzelmeket és egy mély mondanivalót.

Kezdjük azzal, hogy opera nem először szerepel a VeszprémFest koncertkínálatában. Sőt... Verdi Rigolettójának ismert dallamai sem először csendülnek fel Veszprémben. 2005-ben szintén ez a világhírű mű érkezett a királynék városába. De miért beszélünk a régmúltról, amikor idén új szereposztásban, új helyszínen, bár ugyanazt a darabot élvezhette a közönség?

Jelen esetben igenis fontos ez a tény. Ugyanis 2005-ben, az akkor még gyerekcipőben járó és akkor még Veszprémi Ünnepi Játékok névre hallgató fesztiválnak nem kedvezett az időjárás: jégeső, viharos szél, 10 fok. Pedig a szervezők és a közönség is látták már maguk előtt, ahogy a Vár barokk falai közt megelevenedik a tragikus történet az udvari bolondról, mégis meg kellett hozni egy nehéz, ámde logikus döntést és az előadást az esőhelyszínen, a Március 15. úti sportcsarnokban tartották meg.

De az akkori előadás kálváriájának nem ez volt az egyetlen stációja. A világhírű operaénekes, Renato Bruzzon, aki Rigolettót játszotta volna, 10 nappal a veszprémi előadás előtt lemondta a fellépést. 10 nap. Ennyi idő alatt kellett találni valakit, aki hasonló színvonalon énekel és megmenti az előadást. Sikerült Paolo Gavanelli olasz operaénekes személyében, és egy olyan emlékezetes előadásnak lehetett szem- és fültanúja az akkori közönség, hogy sokszor még a mai napig felrémlik a veszprémi anekdoták közt az az élmény. Talán kicsit azért is, mert aki ismeri az eredeti mű történetét, az tudat alatt párhuzamot vonhat a zaklatott, nehézségekkel teli rigolettói történet és a 2005-ös veszprémi előadás nem egyszerű körülményei közt.

De miért beszélünk most erről, amikor 2019-ben komolyabb esőfelhők és légmozgás, valamint utolsó pillanatos lemondások nélkül sikerült megtartani az opera-koncertet a VeszprémFest második napján?

Itt van egyből a szereposztás. 14 évvel ezelőtt Paolo Gavanelli az utolsó pillanatban lett Rigoletto, idén viszont eredetileg is őt kérték fel a tragikus karakter megformálójának. És milyen jól tették, hiszen az olasz operasztár – amennyiben komoly műfajnál lehet használni ezt a szót – minden mozdulatával, mimikájával és természetesen bariton hangjával tökéletesen hozta Rigoletto vitriolos, ám mégis kemény lelki viharokban szenvedő figuráját.

Egyéni alakításánál talán csak az volt felemelőbb, amikor René Barbera-val, a mantovai herceg megformálójával egyszerre szerepeltek a színpadon. Egy bariton és egy tenor, valamint a jól ismert La Donna É Mobile dallamai, azaz „Az asszony ingatag”. Egy „asszonyra” viszont ez biztosan nem volt igaz, már ami a színpadi előadását illeti. Gildát Zuzana Marková cseh opera énekesnő alakította, kiválóan kiegészítve férfi társait.

És hogy a Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara Medveczky Ádám vezényletével mit tudtak kihozni a nemzetközi sztárokból és Verdi klasszikus darabjából? A sikert mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az operában egyáltalán nem avatott ember is megérezte azokat az érzelmeket az előadásban, amelyekhez eredetileg útmutatóval szolgál a darab: a gyengék elnyomása, a reményvesztett küzdelem a szerelemért és a bosszúvezérelt meggondolatlan cselekedetek tragédiája.

Apropó útmutató! Laikusként nem árt utánanézni a történetnek, ha operalátogatásra adja a fejét az ember. Így az áriák közt is könnyebb lesz eligazodni és felvenni a történetszál ritmusát. Ha ez csütörtök este kimaradt volna valakinek, az sem csalódhatott, hiszen a színpad melletti kivetítőn magyarul is végigkísérhette az olasz dialógusokat.

Képgaléria - vehir.hu

Összességében idén sem lőttek mellé a VeszprémFest szervezői azzal, hogy beemelték az operát a koncertnapok közé. Sőt... talán elindult egy folyamat Veszprémben, a zenei közízlés még magasabb szintre emelkedésével. Hiszen amikor az előadás szünetében a tinédzserkorúak és az idősebbek együtt keverednek a nézőtér előtt, és az ember olyan félmondatokat kap el, mint például „...beleborzongtam a hangjába...” vagy éppen „...annyira szurkolok neki a darab végéig”, akkor megfogalmazódik a gondolat: joggal lettünk Európa kulturális fővárosa.

Hajas Bálint
Szalai Csaba
2019. október 20. // Vendel névnap